Romantika és a titkok tárháza
Mikor beteg voltál ő ápolt csendesen.
Nem zavarta még az álmod sem.
Lázadat csillapította,
szomjadat oltotta.
S ha kellett éjszakánként fent maradt melletted.
Mert annyira szeret téged.
Mikor fáradtan térsz haza a sok, kemény munkából.
Házad üresen áll.
Senki nem vár rád.
Senki nem látja, hogy magányos vagy.
Nem is akarod, hogy tudjanak róla.
De mindinkább egy hű társra vágysz, aki nemcsak ágyad melegíti fel éjszakánként.
Hanem szívedet is.
Szavakat mormolsz, miközben leírod azokat.
Különböző érzések vegyülnek össze.
S végül egy gyönyörű vers születik meg.
Vers, ami később dallá változik,
ahogy megérzed annak különös énekét.
Amikor előadod a szíved is beleremeg,
hogy ez rólad szól.
Fenn van már a Hold.
Sugarát szerte szórja.
Körülötte csillagok.
Vágyakozva sóhajtanak.
Egyikük sem éri el az éji királynőt.
Mit meg nem adnának,
hacsak megérinthetnék őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése