Versek

 

Egy boszorka van

Egy boszorka van,három fia van.
Iskolába jár az egy, másik bocskort varrni megy.
A harmadik itt a padon a dudáját fújja nagyon,
danadanadan,
de szép hangja van.

Jane Taylor - Éji csillagfény

Csillogj-villogj, kis csillag!
Ki lehetsz? Csak bámullak.
Fölénk nyújt a magas ég,
Tündér gyémánt-fényed ég.

Éj-kék messziségben állsz,
Hozzám be-bekandikálsz:
Tárt szemmel minket lesel,
Míg az új nap nem jön el.

Szikra-fény, több nem lehetsz,
Vándort mégis így vezetsz:
Bár rejtélyként bámullak,
Csillogj-villogj, kis csillag!

William Wordsworth - A cica és a hulló levelek

 

Nézd a cicát, mily ügyes,
hulló levelekre les!
Holt levél - egy, kettő, hátom -
mely fent ült a bodzaágon,
s most a csendes, tiszta reggel
fagyos legén át sereggel
hull kerengve, oly puhán,
hogy azt gondolnád talán,
míg a röptük figyeled,
hogy egy-egy tündérgyerek
kapaszkodik mindegyikbe,
s világunkba így szökik le,
ejtőernyőn ingva lassan,
szótlanul és láthatatlan.

De a cica, nézd, lapul,
mancsot nyújt, s szökken vadul!
Egy levélre, majd a másra
(mint az, oly hervadt a társa),
most tíz is hull - most csak öt -
most elállt, nincs egy se több.

Mily emésztő vágytól ég
szeme, míg az ágra néz!
Tigris-ugrással elévág
s röptében kapja a prédát,
elbocsátja, majd legyint,
s már mancsában van megint.
Most négy-öttel játszik ám,
mint varázsló indián,
mint az, éppoly fürge, de
százszor több az öröme.
Hogyha néznék ezren őt,
amint szökken és pörög,
s tapsolnák és éljeneznék,
Cirminek a taps, a tetszés
nem sokat számítana,
csak hogy boldog ő maga!

A. A. Milne

Egyesztendős voltam,
épphogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp, hogy megszülettem.
Hároméves lettem,
én voltam? Nem értem.
Négyesztendős múltam,
s nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
nem volt bennem ötlet.
De most, hatéves vagyok,
és okos vagyok nagyon, nagyon,
így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom!