Ady Mariska, Erdős Renée, Fazekas Mihály, Kölcsey Ferenc és József Attila

HADD MENJEK A NYÁRRAL

Ha menni kell, Uram, hadd menjek a nyárral,

fehér homlokomon fehér violákkal.

 

Arany sugarakkal selyem szemfedőmön,

kék buzavirágos, pillangós mezőkön.

 

Fecskecsicsergéssel... pacsirta dalával...

fehérruhás lányok tündöklő hadával;

felhőtlen égbolt baldachinja alatt -

(mint egy királylány, ha esküvőre halad).

 

Mert - mint tudod, Uram - tél volt, mikor jöttem,

havas táj... kopasz fák busongtak köröttem.

S azóta is mindig jég-mezőkön jártam.

Utolsó utamra hadd menjek hát nyárban!

***

TAVASZRA LEHET VIRÁG LESZEK 

Tavaszra lehet virág leszek:
szelid kékszemű ibolya.
Hűs reggelen életre csókol
a felkelő Nap mosolya.

Selyem fűszálak lengnek körül,
fölöttem lepkék rajzanak:
Öreg fák lombos ágairól,
rám nevetnek a madarak.

Része leszek a kikeletnek:
tobzódom illatban, fényben -
S elfeledem majd, hogy mint ember,
mindig csak sötétben éltem.

***

Erdős Renée - Sappho

Te vagy a párom. Te forró, te szép.
Hallgasson el most a langyos beszéd,
Csak takarjon el az ébenhajad.
A tested kell csak! Te kellesz magad!

 

Te vagy a párom. Te hiú, te nagy;
Te keleti véremnek vére vagy,
Csókolj, ahogy bírsz. Én hagyom magam,
Alázatosan, némán, ittasan!

 

Te vagy a párom. Kergess el, ha tudsz!
Mondd, hogy gyűlölsz! Én azt mondom: hazudsz!
Tied a vágyam, titkos ölelésem,
De hej, sokáig te se kellesz nékem!

***

Fazekas Mihály

Szívem, eszem

Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A vízre vólt, s edénnye
A kútba visszacuppant.
Oda pattanék, kikaptam.
Ajakának és szemének
Rezgési megköszönték
Azon elandalodván,
S a hamis kicsente szívem.
Hogy szívemet kiváltsam,
Bokréta-szedni mentem,
De az ő badár szemétől
Nem leltem egy virágot.
Epret kerestem menten,
De szája bíborától
Eperre sem találék.
Szívem tehát csak ott van.
Add szép szemed, te kislyány,
S mogyorónyi szádat érte.
Ikább kipótolásba
Eszem is tiéd maradjon.

***

Kölcsey Ferenc - A szerető

Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát mért kerűlöd Ámor
Rózsaláncait?
Nem messze egy patakhoz
Űltem a minap,
A nimfák énekeltek,
Lopva hallgatám -
Mosolygva énekelték
Ámor hatalmát,
Ámornak élnek ők is,
S hordják láncait.
Óh a szelíd kis istent
Ki nem szeretné?
Nélkűle életünket
Ki boldogítná?
Gyötrődni édesen, és
Égni édesen,
Gond nélkül sírni, lánc közt
Nem lenni rabnak,
Ez sorsa annak, aki
Ámor barátja -
Ó Lotti, Lotti higgyed,
Édes szeretni!
Hát mért kerűlöd Ámor
Rózsaláncait? 

***

József Attila - Óh szív! Nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.