Christin Dor Versei
-
Szomorúság
Ami véget ért nincs többé.
Ami megszűnt létezni nincs többé.
Ami elmúlt nem jöhet vissza már.
Ami nem is volt nem is lesz már.
***
Arcodra hullanak a tiszta esőcseppek.
S köztük ragyognak a hulló könnyek.
A szomorúság fénylik ennyire,
de az eső mossa el.
S ahogy egyre jobban hullanak a könnyek,
úgy esnek az esőcseppek.
Egybeolvadnak.
Megszűnnek.
Felszáradnak.
Tovatűnnek.
***
Minden nap téged látlak.
Szívem mégis szomorúan dobban.
Másvalaki az ki melletted van.
Másvalaki az, akit szeretsz.
Minden nap téged látlak.
Szívem mégis szomorúan dobban.
Elviselhetetlen, hogy titokban kell szeresselek.
Elviselhetetlen, hogy te másvalakit szeretsz.
***
Fénysugár voltál életemben.
De beborult az ég s a fényt is elnyelte.
A boldogság mi megvolt elmúlt.
Azóta is szürke minden,
nem törte át egyetlen fény sem.
***
Hol volt akkor, mikor szükséged volt rá?
Hol volt akkor, mikor vágytál rá?
Mindig kibúvót keresett.
S ha magyarázkodni kellett nem tett semmit.
Ha kérdőre vontad ő elutasítóan viselkedett.
Ha átölelted ő elhúzódott mellőled.
Mindent megtettél mégsem volt elég.
Ahogy egyre jobban eltávolodott tőled,
szíved mélységes fájdalommal telt meg.
Hiába akartál új esélyt adni neki,
már belefáradtál a szenvedésbe.
Így engedted el őt örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése