Romantika és a titkok tárháza
Este mikor lefekszem mindig azt kívánom,
hogy légy velem.
Átölelj a hideg napokon.
Figyelj rám, amikor alszok.
S közben védelmezel a sötéttől.
Amikor pedig felkelek ott legyél mellettem.
Simogasd meg az arcom.
Csókold a szám.
Miközben egyre jobban érzed,
hogy szeretsz engem.
Bármit megtennék,
hogy ez így történjen.
Hidd el az életem csupa boldogság lenne.
Ha végül itt lennél mellettem.
Féltékenyen gondolok azokra,
akik ott vannak melletted.
Féltékeny vagyok,
amikor hízelegnek neked.
S ilyenkor nem tudom mi jár a fejedben.
De mégis bízom benned,
mert tudom szeretsz engem.
Fáj látni,
hogy más is akar téged.
Erről nem tehetek.
Ilyen vagyok.
Ez az én természetem.
Fogadj el, kérlek!
Én bízom benned s szeretlek tiszta szívvel.
Csókjaidra s öleléseidre vágyom egyre jobban.
Nem tudok élni nélküled,
még ha az eszem mást is diktál.
Olyan vagy nekem,
mint az éltető erő.
Ha nem lennél csak egy üres bábu lennék,
aki létezni sem tud.
Vedd hát észre,
hogy én is itt vagyok!
Kellesz nekem mindegy,
hogy ki vagy.
Csak neked élnék minden nap.
Nem tudok nélküled élni.
A szívem rég a tied.
Ott álltál a színpadon s a közönségnek énekeltél.
De a dalok,
mintha csak rólam szóltak volna.
Egyszer sem pillantottál rám,
pedig az első sorból figyeltelek.
Csak téged láttalak a fényekben.
Szemed csillogott,
ajkad mosolyra húzódott.
A kimerülésig énekeltél,
de nem foglalkoztál vele.
Mindenki más zúgolódott körülöttem.
A ritmussal egybeolvadt a szívem.
Úgy éreztem túlságosan közel vagy hozzám,
mégis elérhetetlen.
De a dalok,
mintha csak rólam szóltak volna.
Elértek engem.
S ezzel együtt magamba zártalak téged.
Örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése