Romantika és a titkok tárháza
Szerelmes levelek, melyeket sosem juttattál el.
Érzések, melyek mélyen a fiókban rejtőznek.
Látszólag minden rendben van.
Éled az életed.
De belül egyre csak keseregsz.
Szerelmes szavak, melyeket leírtál.
Melyeket iránta tápláltál.
Miért nem küldted el?
Miért hallgattál róla?
Csak egyre írta s írtad, míg végül mind csak titokban maradt.
Ezernyi felbontatlan levél, kinek címzettje még nem is sejtette érzéseid.
Talán féltél.
Talán nem is szeretted annyira.
Vagy csak vártál a megfelelő alkalomra.
S ahogy a fiók megtelt a sok szerelmes szavakkal, addig benned már csak az üresség maradt.
Sötét folyosón keresztül botorkálok.
A végén ott egy ajtó, kitárom.
A halvány gyertyafény mi beragyogja a szobát melegséggel tölt el.
Orchidea illat lengi be.
A szoba közepén megterített asztal vár.
A baldachinos ágyon pedig te vársz rám.
Mosolyogva felém tartasz.
Megfogod kezem.
S én boldogan megyek veled.
Milliószor vallottad be mit érzel.
Milliószor mondtad azt szeretlek.
Milliószor kérted, hogy légy az enyém.
Míg végül örökre megesküdtetek.
Holtodiglan vagy azon is túl.
A szerelem el nem múl.
Örökkön örökké vagy még tovább.
Álombéli valóság.
Két szív, egyszerre dobban.
Két lélek, mely egy egész.
Se idő, se tér nem választja el.
Mert minden ember párban születik le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése