Hulló hópelyhek között,
fénnyel elárasztott utcákat járva,
feléd tartok.
Minden egyes lépésnél megrázkódom a hideg fuvallattól,
de mindeközben arra gondolok:
meleg, ölelő karodba bújva nem fázom.
Mikor megpillantalak,
ott állsz némán egymagadban egy lámpaoszlop mellett.
A fény beborítja alakod,
s én nem tudok várni többet.
Futva sietek hozzád,
te mosolyogva fogadsz.
Átölelsz, megcsókolsz s szerelmet vallasz.
Szerelmes szavakkal köszöntöd e napot.
Kedvesed fülébe suttogsz.
Így ébreszted őt Valentin napon.
Ő csókkal köszöni meg,
hogy mellette vagy telis-tele szerelemmel.
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Nem hagyja, hogy könnyek lepjék el szemed.
Mindig mosolyogva szeret látni.
Szíved melengeti szerelmes szavakkal.
Féltve őriz téged.
Valentin nap volt, mikor találkoztatok.
Mindketten magányosak voltatok.
Körülöttetek csak szerelmes párok voltak.
E két magányos szív mégis találkozott.
S örökre összefonódott.
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Volt idő, mikor azt hittétek együtt már nem lehet.
Hogy az, amit éreztek csak múló állapot.
De amint szakításra került a sor,
szívetek nagyot dobbant.
Így tudtátok meg,
hogy egymás nélkül élni nem lehet.
Fogadásnak indult,
hogy megszerzed magadnak.
De nem számoltál azzal,
hogy hazugságod árulásként hat szívedre.
Mikor pedig majdnem elveszítetted őt,
harcoltál azért,
hogy veled legyen.
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Gyermekkorod óta egy szerelem él benned.
Mindig vele voltál, sosem hagytad el.
Ha szomorú volt vagy vidám, te mindig vele voltál.
Fogtad kezét s együtt mentetek mindenhová.
Nem múlt el akkor sem az érzés,
amikor egymástól távol voltatok.
S ami igazán boldoggá tett,
hogy viszontszeret téged,
s a mai napig együtt vagytok.
Érdek házasságnak indult csupán,
érzelmek nélküli pénzvilág.
Egyikőtök sem remélt a másiktól semmit.
Mégis megtört a jég.
Szívetekbe beköltözött a szerelem lángja,
s a rideg világ megszűnt létezni számotokra.
