Az igazat megvallva nem tudom, hogy hányan olvassátok a blogom, de remélem, hogy mindenkinek elnyertem valamelyest az érdeklődését. OneGirl-nek külön köszönet, hogy olvassa is, de kommenteket is fűz a verseimhez. A Múzsámnak is egy hatalmas köszönet, hogy ennyi saját ihletésű verssel megajándékozhatom azokat, akik olvassák a blogom. Persze mások versei is jelen vannak, mások idézetei is, akiket én magam is szeretek és tetszenek a műveik. Különböző érzéseket írtam le, amik bennem is megtalálhatók, persze némelyiket el-eltitkolom, de ez most mellékes. Pár éve, ha valaki azt mondta volna, hogy én márpedig verseket fogok írni és nemcsak olvasni vagy esetleg tanulni nem hittem volna neki. Szeretem az idézeteket és a verseket is egyaránt. De akkoriban nem igazán rajongtam értük, főleg ha meg is kellett tanulni azokat. Ugyanakkor valamiért a regényírás mellett egyszerűen kikényszerültek belőlem ezek a dolgok. Sehogyan sem tudtam leállítani még akkor sem, ha rövidke kis időre eltűnt a Múzsám, de amint úgy éreztem nem tudok többet írni visszatért és megint újult erővel fogtam neki a versírásnak. Néha azaz érzésem, hogy kihasználja az egyik gyengeségemet, amit nem akarok, de mégis megteszi és mindent papírra vetek, amit érzek, amire épp gondolok vagy egy-egy történetet kovácsolok belőle. Sokan feltehetik a kérdést, hogy miért írok különböző nyelveken, főleg angol és japán nyelveken, amit magam is bevallok, hogy igen sűrűn előfordul. Gondoltam ne csak itt belül az országban olvassák a verseim, hanem mindenhol. Hát azt nem tudom, hogy ez mennyire sikerült. Ugyanakkor ezzel is színesíteni akartam a blogom. Tény és való, hogy webfordító áll a rendelkezésemre, amit már a legelső alkalomkor is megírtam, de remélem nem nagy baj és hogy így is jók a versek. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy lehet nem mindegyik fordítás sikerült jól főleg a japán, hisz egyáltalán nem tudok japánul még ha szeretnék is megtanulni, persze még nem találtam erre megoldást, jobban mondva egy olyan iskolát, ahol ezt a nyelvet tanulhatnám. De mindennek eljön az ideje!!! Vagyis én így vagyok ezzel. Annyi minden lenne, amit szívem szerint csinálnék, írnék meg ilyenek. Azzal sem tudom, hogy mivel kezdjem és mivel folytassam. Az biztos, hogy amíg tehetem ez a blog és a többi is fennmarad és addig csinálom, amíg tudom. Én magam is meglepődtem, de ugyanakkor örülök is neki, hogy elérhettem a 300. bejegyzést, szinte fel sem foghatom. Több bejegyzés van ebben a blogban, mint a legelsőben, amibe a magam kis napjaimat írogatom le. Ott még csak a 180. bejegyzésnél tartok. De sebaj!!! Majd ezt is megoldom. Szóval jobbára most sem tudom, hogy mit írjak, mert már tényleg nem tudom, hogy miről írjak. Bár van most egy elhatározásom vagy jobban mondva egy ötletem, de ezt még nem mondom el. Legyen még titok. Majd később kiderül, amint lehet a tudtotokra adom. Nem rossz dolog az biztos. Bizonyára észrevettétek, hogy a legtöbb versem a szerelemről vagy annak elvesztéséről írtam. Hát mit is mondjak erre!!! Én is jobban szeretem az előbbi dolgot, mint az utóbbit és én is szeretném, ha minden szerelem örökkévaló lenne, de nagy igazság az is, hogy nem minden tejfel. De!!! Még mielőtt bárkinek is elrontanám a kedvét ezzel, így még utánaírom, hogy a szerelem lehet örök, gyönyörű és halhatatlan. Ehhez persze ketten kellenek, de mindig megtalálja az ember a maga társát, akit szerethet és a magáénak tudhat. Én magam még keresem és nem egy horoszkóp jelezte ma, hogy rám tör a szerelem, de eddig semmi sem történt. Hogy miért azt még nem tudom, de lehet csak eltévesztették a horoszkópot. De ez is lényegtelen!!! Hm... Szerintem nincsenek korlátok egy embernél miközben ír. Bár néha én is úgy érzem, hogy valami visszahúz, de mégis tolom előre azt a bizonyos akaraterőmet és végül kiforrja magát. A gond csak ott kezdődik, hogy mióta verseket írok a regényeimmel nem úgy tudok haladni. Úgy tűnik a lírai énem sokkal erősebbé vált az elmúlt időszakban. Bár már magam sem tudom, hogy mióta is írok verseket, annyi bizonyos talán, hogy azóta mióta elkezdtem művelni ezt a blogot. De akkoriban is csak az járt a fejemben, hogy mások híres költők verseit és idézeteit rakom fel. De mellettük hirtelen ott termettem én is. Még ha nem is vagyok sem leszek híres költőnő, akkor sem keseredek el. Ide leírogatom a gondolataimat és aztán majd lesz valahogy. Jaj nekem!!! Kattog az agyam, hogy még írjak-e vagy sem ide valamit, de azt hiszem csak a versek és a regényeim mondhatják el milyen a bennem lévő írói hajlam. Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, aki idetéved, olvasgat néhányat aztán ennyi. Az biztos, hogy ennek örömére saját magamat is meglepem valamivel, dehogy mivel azt még én sem nagyon tudom. Biztos egy új verssel, de az is lehet, hogy mással.
Pusy.Sya.Kriszta
