Sóhajok és Kívánságok 3. rész

Sóhajok és Kívánságok

Zöldülnek a fák s bokrok.

Jön a nyár.

Eljött értünk a szerelem is.

Egymásra találtunk.

Mintha mindig is együtt lettünk volna,

csak nem emlékszünk rá.

Boldogan simulunk egymáshoz,

a magány végre elszállt.

Jó reggelt tavasz!

Jó reggelt szerelem!

Újra eljöttél közénk,

piros szívekkel kezedben.

Ámor nyila talán most is eléri céljait.

Sok szerelmes várja nyilait.

Jó reggelt tavasz!

Jó reggelt szerelem!

A magányos szívek ideje lejárt.

Nincs kérkedés,

van bőven választék.

Az igazi mindig megtalálja a szerelem ajtaját.

Egyszer volt, hol nem volt.

Volt egy aprócska magányos szívecske.

Úttalan utakat bejárta,

de sehol nem lelt a párjára.

S amikor úgy érezte eljött a vég,

egy tündér szállt le hozzá.

Az aprócska magányos szívecske elpanaszolta bánatát.

A tündér meghallgatta,

majd kezét a szívére helyezte.

Elmormolt egy varázsigét,

mire a tündérből egy apró szívecske lett.

Az apró magányos szívecske megörült ennek,

hisz akit mindig is keresett végül meglelte.

Így aztán a két aprócska szívecske egymáséi lettek,

s azóta is szerelemtől duzzadva dobbannak egyszerre.

Mindig vártál valakire,

aki olyan,

mint egy herceg.

Aki minden kívánságod teljesíti.

Aki mindig figyelmedet keresi.

Aki úgy szeret,

ahogy vagy.

S nem vár mást tőled csak igaz hű szerelmet.

Legújabb ihletésű verseim!!! 7. rész

Emlékszem mit éreztem, amikor elhagytál.
Dühös voltam rád, megvetettelek s bántottalak.
Mindent mondtam rád, ami sértő vagy bántó volt.
Gyűlöltelek s szerettelek egyszerre.
Sírtam s nevettem a történteken.
Nem tudom hol rontottam el.
Nem tudom, mert nem mondtad el.
Azt hittem a szerelem, amit érzek irántad van olyan erős,
hogy ne hagyj el.
De tévedtem mégsem fogadtam el.
Van úgy, hogy még mindig gondolok rád.
Volt úgy, hogy azt hittem mindez nem történt meg.
De csak magamat ámítottam vele.
Szerettem volna, ha engem ölelsz,
ha úgy tekintesz rám, mint a szerelmedre.
Szerettem volna, ha kimondod, hogy szeretlek,
s sosem hagysz el.
De szeretni túl kevés s én önző módon csak azt akartam,
hogy velem légy.
Mert nem tudtam megkülönböztetni az álmot a valóságtól.
S mindenkiben téged kerestelek szüntelen.
Felejteni még most sem tudlak,
hisz mélyen a szívemben vagy.
De megtanultam miként engedjelek el,
hogy egyszer újra szerelmes legyek.

***