Fáj

Fáj minden gondolat, ami rólad szól.

Fáj az érzés, amiért nem velem vagy.

Fáj, hogy elhagytál.

Fáj, hogy csupán emlék maradtál.

2017.03.12., vasárnap

Bízom benne... de mégis meddig?

Csak fekszem némán a szobám árnyékában.

Behúzott függönyök.

Bezárt ablakok.

Légzésem felgyorsul,

amint rád gondolok.

Mióta elhagytál,

lelkem üres.

Könnyeimmel küszködöm,

s bízom,

hogy visszatérsz hozzám.

Bízom benned s szerelmünkben,

ami nem múlhatott el ilyen gyorsan.

Bízom benne,

hogy meggondolod magad.

S bár könyörgésnek tűnhet az egész,

nem vagyok hajlandó lemondani rólad.

De mégis meddig?

2015.12.19., szombat

Emlékeid őrzöm

Emlékeid őrzöm.

Velem vagy örökké.

Nem látlak, de érezlek.

Simogatod lelkemet.

Elhagytál, könnyeim hullanak.

Magam maradtam, nem foghatom már kezed.

Nem sétálunk már csendesen egymás mellett.

Emlékeid őrzöm.

Szívem örökké a tied.

Sosem feledlek, hiányzol nekem.

Bármerre is járok, te ott vagy velem.

2015.12.18., péntek

Lelkem egy része

Lelkemből egy darab kiszakadt,

mikor elhagytál.

Eme darab téged óv minden bajtól,

mert nem akarom,

hogy szenvedj.

Nem akarom,

hogy bajod essen,

mikor annyira szeretlek.

S bár az idő telik,

érzem,

hogy lelkem egy része még mindig a tied,

s talán egyszer egy egésszé forrhat össze.

2015.12.09., szerda

Kiragadott emlékek 32. rész

Amíg mellettem voltál, nem voltam magányos.

Amíg kezem fogtad, nem ismertem a félelmet.

Amíg az én szemembe néztél, láttam a szerelmet.

Mióta elhagytál, a magány rám talált,

s félek újra szeretni,

mert akkor az emlékeid is el fogom veszíteni.


2012. szeptember 6.
csütörtök

Christin Dor - Legújabb verseim 3. rész

Tévúton járok s ahogy egyre inkább távolodom mindig megjelensz előttem.

Látlak téged pedig nem kellene.

Érezlek téged pedig nem vagy a közelemben.

Szólok hozzád s te felfigyelsz rá.

Mégis mindez csak egy álom, amely bennem él, a fejemben.

Tévúton járok s egyre haladok előre.

Téged kereslek mindenhol.

S oly jó, ha csak egy pillanatra is, de látni vélek téged.

Mégis keserű a tudat, hogy minden csak álom lehet.

***

Szomorú fűz alatt állsz s nézed a naplementét a tükörsima víz felszínén.

Nézed, ahogy beragyogja utolsó sugaraival az eget s a földet a Nap.

Lassan beköszönt az este.

Mégis ott várakozol s csak nézel szomorúan, mintha valami véget ért volna.

Véget is ért.

Egy gyönyörű szerelem.

Egy szerelem, mely csak az álmaidban volt örök.

Egy szerelem, mely végleg elmúlt.

***

Egyszer már elhagytál engem s szívem majd megszakadt érted.

Egyszer már hittem neked s te becsaptál engem.

Egyszer már mondtam neked mennyire szeretlek téged,

de te semmit sem feleltél s inkább elhagytál.

***

Még most fáj a szíved érte,

mert már nincs veled.

De meglásd hamarosan jönni fog az új szerelem,

s a szíved hamar begyógyul sebeiből.

Várj türelmesen,

amíg a szerelem rád lel.

Csak így juthatsz tovább a múlton,

hogy egy új jövő táruljon ki előtted.

Christin Dor - Versek 13. rész

Szorosan fogom kezed,

nem eresztem el.

Hidd el,

hogy mindig melletted leszek.

Ne utasíts el.

Nem bírnám elviselni.

Ha az ég úgy is dönt elválaszt tőled,

én követni foglak téged.

***

Rossz voltam hozzád,

hogy elhagytál?

Nem adtam meg mindent s ezért elmentél?

Mi volt a bűnöm,

hogy szó nélkül leléptél?

Szerelmem hamis volt talán?

Szívem megcsalt egyszer is téged?

Nem.

Csak önző módon nem akartam,

hogy más is hozzádérjen.

***

Oly mértékben megváltoztál,

hogy rád sem ismerek.

Akit azelőtt csókoltam édes s nemes.

Akit azelőtt szerettem forró s kedves.

Aki most előttem áll hűvös s becstelen.

Ki vagy?

Mert nem az,

akit szívem elfogadott s szeretett.

Válogatott Verseim 26. rész

Elutasítottál, mert mást szeretsz.

Fájdalmat okoztál, mégsem foglalkoztál vele.

Elhagytál, de a sebek még mindig nyíltak,

emléked nem hagy nyugodni.

Miattad szenvedek.

Ha újra velem lennél...

Ha újra velem lennél... 

Ha behunyom szemem látni véllek.

Nem mentél el.

De amint kinyitom szemem sehol se vagy.

Elmentél, csak én maradtam.

Megannyi emlékem van rólad.

De kívánságom csak egy.

Légy megint velem!

Minden egyes sarok, apró hely rád emlékeztet.

Minden mozdulatod, szösszenésed tele volt élettel.

S most bármerre nézek ezek már nincsenek.

Eltűntek veled együtt.

Eltűntek veled.

Bármit is kérek, sosem teljesül.

Még a lehetetlen sem.

Pedig nem sokat kérek.

Térj vissza hozzám, te nem mehettél el!

Sok mindent terveztem veled.

S mindez felborult mikor elmentél.

Te voltál az egyetlen mentsváram ebben a világban.

S mindez szertefoszlott, mert már nem vagy velem.

Mindent megadnék azért, hogy újra velem légy!

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök

Legújabb ihletésű verseim!!! 7. rész

Emlékszem mit éreztem, amikor elhagytál.
Dühös voltam rád, megvetettelek s bántottalak.
Mindent mondtam rád, ami sértő vagy bántó volt.
Gyűlöltelek s szerettelek egyszerre.
Sírtam s nevettem a történteken.
Nem tudom hol rontottam el.
Nem tudom, mert nem mondtad el.
Azt hittem a szerelem, amit érzek irántad van olyan erős,
hogy ne hagyj el.
De tévedtem mégsem fogadtam el.
Van úgy, hogy még mindig gondolok rád.
Volt úgy, hogy azt hittem mindez nem történt meg.
De csak magamat ámítottam vele.
Szerettem volna, ha engem ölelsz,
ha úgy tekintesz rám, mint a szerelmedre.
Szerettem volna, ha kimondod, hogy szeretlek,
s sosem hagysz el.
De szeretni túl kevés s én önző módon csak azt akartam,
hogy velem légy.
Mert nem tudtam megkülönböztetni az álmot a valóságtól.
S mindenkiben téged kerestelek szüntelen.
Felejteni még most sem tudlak,
hisz mélyen a szívemben vagy.
De megtanultam miként engedjelek el,
hogy egyszer újra szerelmes legyek.

***