Válogatott Verseim 34. rész

Gondolsz néha rám?

Gondolsz a közös emlékekre?

Vagy velem együtt az emlékek is eltűntek?

Bárcsak válaszolnál.

Bárcsak mondanál valamit.

A szavak néha bátorítóak lehetnek.

A kimondatlanság csak keseríti lelkem.

Válogatott Verseim 33. rész

Minden, ami éltetett eltűnt.

Minden, ami számított elhagyott.

Minden, ami fontos volt nincs többé.

Minden elveszett.

Üressé vált létem.

Nem is létezem.

Válogatott Verseim 32. rész

Csendbe burkolózik az est.

Hangtalan léptek jönnek-mennek.

Zavaró gondolatok elülepednek.

Válogatott Verseim 31. rész

Vágyam csak rólad szól.

Szívem-lelkem téged óhajt.

Ölelésed s csókod minden mást elsöpör.

Szívem csak téged szeret.

Lelkem csak téged fogad el.

Fogadj el engem!

Légy a kedvesem!

Légy a szerelmem!

Legyünk egymásé örökre!

Válogatott Verseim 30. rész

Ölelj!

Csókolj!

Ölelj, soha ne eressz el!

Csókolj, édes ajkad az enyémek!

Igaz szerelmet adok neked s te nekem.

Szükségünk van egymásra.

Örökké élni fog szerelmünk.

Ölelj!

Csókolj!

Ölelj, szorosan s gyengéden!

Csókolj, erősen s szenvedélyesen!

Szívünk is összefonódott lelkünkkel.

Válogatott Verseim 29. rész

Aludni mélyen,

örök álombirodalom nyugalmában,

álmokat szőni az álmokban.

Aludni mélyen,

bajoktól elzárva,

gyöngéden.

Aludni édesen,

meghitt boldogság szivárvány tengerén.

Aludni veled,

örökkön-örökké,

szerelembe olvadt szívvel,

együtt,

ölelő karjainkba megbújva.

Aludni mélyen,

szüntelen,

zavartalan,

álmokkal telve el.

Válogatott Verseim 28. rész

Gyere velem kedves,

utazzunk el messze,

a világ elől titkon élni tovább.

Gyere velem kedves,

kezdjünk új életet távol a nyüzsgő birodalomtól.

Csak mi ketten számítunk.

Válogatott Verseim 27. rész

Láncszemek szorosan egymásba fonódva,

leláncolt testet fogva tartanak,

szabadulni kíván kínzó-gyötrő fájdalomtól,

de a láncok kitartanak,

miközben az ő lelke egyre fárad.

Szabadságról álmodozik,

homályos tekintete zavart álmoktól tele,

szeretteit látja viszont.

Boldogságról vágyakozik,

midőn fájdalma egyre nagyobb,

súlyos teher nyomja lelkét.

Tudja nincs menekvés az ítélet elől.

2012. március 28.

szerda

Válogatott Verseim 26. rész

Elutasítottál, mert mást szeretsz.

Fájdalmat okoztál, mégsem foglalkoztál vele.

Elhagytál, de a sebek még mindig nyíltak,

emléked nem hagy nyugodni.

Miattad szenvedek.

Válogatott Verseim 25. rész

Árnyék vagy nekem,

mely csak akkor bukkan fel,

amikor fénytelen zugot talál.

Szellemként suhansz egyik helyről egy másikba.

Hiába érintenél áttetszőséged nem engedi,

hogy megérints.

Akaratod elveszett.

Tested elporladt.

Csak árnyék vagy csupán,

ami lassan eltűnik emlékek nélkül,

érintések nélkül.

2012. március 28.

szerda

Christin Dor

Válogatott Verseim 24. rész

Haragszol még rám?

Vagy már megbocsátottál?

Magány telepedik rám.

Nem vagy velem már.

Válogatott Verseim 23. rész

Hallod a süvítő szelet?

Farkas üvölt az éjszakában.

Látod a Holdat vörös fátyolba burkolva?

Szerelme vérét ontották nemrég.

Érzed a fájdalmat, mi belehasít a szívbe?

Az ő fájdalmát érzed, miközben szíve gyászol.

Válogatott Verseim 22. rész

Szemedbe tekintek,

látom könnyeid ragyogását.

Mint a kristályok, hullanak.

Ne sírj kérlek,

bánatod egyhamar eltűntetem.

Csak hunyd le a szemed.

Válogatott Verseim 21. rész

A hegy tetején jeges vihar tombol,

hatalmas szelek kavarják dühét.

Szemem tükrében látom a viharok istenét,

midőn villámait az ég alá nyilazza.

Féktelen dühét senki sem állíthatja meg,

meghalna ki útjába tévedne.

Egyre csak őt nézem,

teste megfeszül minden erejével.

S amikor tekintetünk találkozik,

a vihar körülvesz engem.

Magához ölel, szorít.

Dühe csillapodni látszik.

A viharral együtt mi is eltűnünk.

Válogatott Verseim 20. rész

Oly sejtelmes lényed tükre,

zavaró pillantásod áthatol rajtam.

Belém látsz,

miközben te rejtve maradsz előlem.

Bizonyára félsz,

vagy csak titkok nélkül élsz.

Mégis van benned valami megmagyarázhatatlan,

ami vonz engem.

Elveszek benned,

miközben meg akarlak fejteni.

Vadul kalapál szívem,

amint hozzád érek.

Miért teszed ezt velem?

Válogatott Verseim 19. rész

Zuhogó esőfüggöny hullik alá,

egyre sötétebbé téve a körülöttem lévő világot.

Bőrömön érzem a hűvös érzetet,

mely végigfolyik testemen.

A távolban pislákoló fény hivogat,

kéri menjek minél hamarabb.

Lábaim remegve teszik meg a hátralévő utat,

s amint elérem a fény hirtelen elborít.

Jól érzem magam,

nem félek.

Meleg érzés fogva tartja szívem,

hallom ahogy lüktet.

Színes fénygömbök táncolnak szemem előtt,

mosolyogva könnyeim hullanak.

Boldogság pillanata ez,

nincs kétségem felőle.

Hiszem, hogy egy jobb világba kerültem.

2012. március 27.

kedd

Christin Dor

Válogatott Verseim 18. rész

Oly sok idő eltelt azóta,

hogy utoljára láttátok egymást.

Mégis mikor újra megpillantottátok egymást,

a szerelem mi végig kísérte eddigi életeteket,

soha nem hűlt ki.

Válogatott Verseim 17. rész

Mérhetetlen boldogság önti el szíved,

mikor újra találkozhatsz vele.

Szorosan hozzábújsz s csókjaiddal borítod.

Egy pillanatig sem gondolod azt,

hogy bármikor elveszítheted.

Nincs mitől tartani,

ha szívetek egymás iránt szerelemmel telt.

Minden érintésével felébreszti benned a vágyat.

Csókjaival elvarázsol.

S még akkor is őt látod,

ha behunyod szemed.

Nincs mitől tartani,

ha szívetek egymás iránt szerelemmel telt.

Nincs mitől félnetek.

2011. december 11.

vasárnap

Válogatott Verseim 16. rész

Betegségként fogom fel közös kapcsolatunk.

Sosem voltam neked elég jó.

Mindig másra vágytál,

meg is kaptad.

Amikor mégis egymagadra maradtál,

már másképp gondoltad.

Késő,

és ez így jó.

Válogatott Verseim 15. rész

Minden értéked elveszett,

amikor elárultál.

Minden érzés irántad megszűnt létezni.

Még egyszer nem dőlnék be a hívogató szavaknak,

az édes kis hazugságaidnak.

Még egyszer nem követném el ugyanazt a hibát.