Míg le nem hunyod szemed

 Kinézel a sötét utcára.

Hiába az utcai fényáradat,

csak sötét burok vesz körül.

Átölel.

Láthatatlanul megérint.

Elszorítja szíved.

Elveszi a maradék levegőt tőled.

Könnyeid hangtalan hullása.

Szívednek fájdalmas lüktetése mellkasodban.

Egykoron boldog voltál.

Mindig mosolygós.

Boldogságtól ragyogó.

Elvették tőled.

Kitépték belőled.

Széttörtek.

Kettéhasítottak.

Eltaszítottak.

Hangtalanul tűrted.

Reménykedtél, hogy nem most láttad őt utoljára.

Reménykedtél, hogy megbosszulhatod önmagad.

Vártad őt.

S közben nem tudtad eldönteni,

hogy megbocsátasz neki,

vagy tönkreteszed egy életre.

Kinézel a sötét utcára.

Lelked látod benne.

Fénytelen.

Harctalan.

Elfáradt s már nem bírja tovább.

Az összeforrt darabok lassan kettéhasadnak.

S te magad zuhanni kezdesz,

mint aki végleg feladta.

Ő a karjaiba von.

Magához ölel.

Nem engedi,

hogy a sötétség elnyeljen téged.

Nem érted őt.

Ő sem érti magát.

Visszatért hozzád,

hogy lezárja a múltat,

s elkezdje veled a jövőt.

A haragod elapad.

Ő pedig csak ölel téged szorosan,

míg le nem hunyod szemed.

2020. november 09., hétfő 18:13

Válogatott Verseim 25. rész

Árnyék vagy nekem,

mely csak akkor bukkan fel,

amikor fénytelen zugot talál.

Szellemként suhansz egyik helyről egy másikba.

Hiába érintenél áttetszőséged nem engedi,

hogy megérints.

Akaratod elveszett.

Tested elporladt.

Csak árnyék vagy csupán,

ami lassan eltűnik emlékek nélkül,

érintések nélkül.

2012. március 28.

szerda

Christin Dor

Fricska

Fricska 

A tükör előtt illegeted magad.

Egy kis make up.

Hajkorona igazítás.

Divatos cuccok jelennek meg rajtad.

Kicsit tüzes.

Kicsit sexy.

De soha sem uncsi.

Díva vagy.

Nem érdekelnek a fénytelen arcok.

S néha még többet is mutatsz magadból.

A fiúk egymás után megbámulnak.

Némelyiket fel is szeded magadnak.

S ha eldobnak úgy érzed kihasználtak.

Hibáztatod őket s féltékeny vagy, ha mást választanak helyetted.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6.

Kedd