A következő címkéjű bejegyzések mutatása: éjszaka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: éjszaka. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 9., hétfő

Szenvedélyben éled életed

 Szenvedélyben éled életed.
Izgatnak a vágy ezer szirmai.
Lelked sötétségben él,
de amint vadászterületre ér,
oly tűz ég benned,
amit nem akarsz egyhamar csillapítani.
Megragadod az alkalmat.
Ha kell végigtáncolod az éjszakát.
Egyik másik hamar a hálódban ragad.
Felforgatod mások érzékeit.
Belekóstolsz a tiltott gyümölcsbe.
Elveszed, amit akarsz.
S végül megtalálod azt,
akinek egyszer kell visszautasítania téged,
hogy egy másik arcod is megmutasd.
Kutatod.
Keresed.
De amint megtalálod,
a hálódba te magad ragadsz bele.
Belegabalyodsz.
Nem menekülhetsz.
Óvatlanul szíved adtad annak,
aki csapdát állított neked.
Nincs kiút.
Élvezed minden percét.
S lelked mikor darabokra hullik,
rájössz,
úgy használt ki,
ahogy te kihasználtál másokat.

2020. november 09., hétfő 18:01

2013. június 21., péntek

Mikor...

Mikor...

Mikor felkel a Nap,
s kisétálsz a fénybe,
ott látod őt tűzvörös fényben.
Mikor megfordul,
szeme parázslik,
kinyújtja kezét feléd.
Mikor szíved hevesen lüktet,
ő megérzi s mosolyog közben,
elérve téged átölel.
Mikor egymás szemébe pillantotok,
a szerelem köztetek fellobban,
túlhevül a szenvedélyben.
Mikor ajkad az övéhez ér,
kihagy a lélegzeted,
elveszett az oxigén.
Mikor búcsút intetek egymásnak,
nem kell sokáig várni,
mert eljő az éjszaka s vele együtt az ámulat.


2013. április 4.
csütörtök

2012. november 21., szerda

Kiragadott emlékek 54. rész


Nyugtalanul ébredtem fel az éjszaka közepén.
Téged kerestelek,
de nem voltál mellettem.
Nem tudtam hol lehetsz,
mi történt veled,
amíg meg nem csörrent a telefon.
Akkor tudtam meg,
hogy soha többé nem leszel már mellettem.


2012. szeptember 7.
péntek

2012. április 7., szombat

Válogatott Verseim 23. rész


Hallod a süvítő szelet?
Farkas üvölt az éjszakában.

Látod a Holdat vörös fátyolba burkolva?
Szerelme vérét ontották nemrég.

Érzed a fájdalmat, mi belehasít a szívbe?
Az ő fájdalmát érzed, miközben szíve gyászol.

2011. június 15., szerda

Ezernyi szív, ezernyi szerelem 6. rész

Ezernyi szív, ezernyi szerelem


Ne csüggedj, amiért újból s újból összetörik a szíved.
A fájdalom, a magány egyszer úgy is elmúlik meglásd.
Nem kell félni, ha nem mindjárt jön a szerelem.
Ő is rád vár, keres téged.
Meglelitek egymást, csak várj türelemmel.
Az idő, majd begyógyítja az elszenvedett sebeket.

***

Egyetlenem - szólt az éjszaka. - Gyere velem.
Gondolkodás nélkül az éjszakába veted magad.
Jöjj velem - szólt az éjszaka.
S te fogod kezét szorosan.
Nem érdekel hová tartasz,
csak az érdekel,
hogy vele maradhass.

***

Mi az mi vágyad tárgya? - kérdezi az éjszaka.
A vágyam az öröklét csókja - válaszol,
s lehunyja szemét várva a pillanatot.
Mit adsz cserébe? - kérdezi az éjszaka.
Testem, lelkem s amit még akarsz a tied - válaszolt,
s az éjszaka elvette életének forrását,
hogy magába olvassza azt.

***

Visszafojtott könnyek vele együtt eltűnt érzések.
Mind-mind benned élnek, de elzártad ezeket.
Mert ha csak egy könny is kiszökik, vele együtt egy érzés is feltűnik.
S ha egy könny már kiszabadul, onnantól a többi sem marad bezáratlanul.

2011. február 11., péntek

Szerelmetes versek 7. rész

Hallom a zongora édes dallamát.
Lágyan simogat.
Elringat, mint gyermeket anyja ölelő karja.
Magához vonz.
Ritmusa elvarázsol.
Elrepít messzi gondolatba.
Hallom a hegedű finom vonásait.
Örömként szárnyal.
Sejtelmes, mint egy titok a mélyben lapulva.
Magához vonz.
Ritmusa elvarázsol.
Elrepít messzi gondolatba.
Hallom a fuvola csilingelő hangját.
Finoman meghajol.
Selymes, mint egy suhogó anyag a testre simulva.
Magához vonz.
Ritmusa elvarázsol.
Elrepít messzi gondolatba.
Hallom a hárfa pengető remegését.
Csengetően kecsegtető.
Táncra perdít, mint az éji keringő a holdfényben.
Magához vonz.
Ritmusa elvarázsol.
Elrepít messzi gondolatba.
Hallom a cselló mély énekét.
Könnyedén átölel.
Nyugodt, mint a szunnyadó gyertyafény.
Magához vonz.
Ritmusa elvarázsol.
Elrepít messzi gondolatba.
Dallamuk egybeforr s beragyogja a napot.
Mosolyra húzódó ajkak s csillogó tekintetek.
Csak egy pillanatnak tűnik mégis megmarad.
Hallani vélik akkor is, ha már nyugovóra térnek.

*&*

Csókkal köszönt a napfény első sugara.
Csókkal üdvözöl az éjszaka első csillaga.
Megszámlálhatatlan csókok tengere,
mit szív rejt magába.
Megszámlálhatatlan érzés tombol,
mit lélek rejt magába.
S ha a csók eső vagy hó formájában simul arcodhoz,
forrón felmelegít s emlékeztet ő mindig veled van.

*&*

Sokszor sírtál utána,
a sebek nehezen gyógyulnak.
Mégis képes vagy mást szeretni,
hogy feledésbe merüljön ki szomorúsággal töltött el.

*&*

Telnek a lapok, a betűk egymás mellett sorakozva szavakká változnak.
Mégis úgy érzed még nem írtál le mindent.
Az érzelmek tombolnak benned, gondolatokká válnak s kezedet irányítva az üres helyek megtelnek.
A tinta még alig szárad meg újabb és újabb sorok égnek bele és nem tudod mikor hagyja abba.
Nem érdekel az sem, hogy ujjaid zsibbadásig lüktet a fájdalomtól.
Míg van mit írni kiírod magadból.
Nem hagysz hátra semmit.
S amikor tényleg végeztél örömmel nézed írásod, ahogy befedik a lap utolsó négyzetcentiméterét.
S amikor egy nap újra előveszed magad is meglepődsz mi mindent tudtál szavakba önteni anélkül, hogy hang hagyta volna el ajkad.
Mert ahogy mondják: a szó elszáll az írás megmarad.

2010. november 30., kedd

Gondolatok, melyekből versek fakadtak 4. rész

Holdfényes szivárvány

A holdfényes éjszakában ott álltál a mólón,
s bámultad a tenger sötét csillogását.
Őszi szél támadt fel csípve arcodat,
de te nem remegtél bele.
Halk léptek nesze zavart fel elmerült gondolataidból,
s amint hátrapillantottál ő ott állt előtted mosollyal az arcán.
Nem ment el. Nem hagyott el.
Itt van veled s egyre közelebb.
Ajka ajkadon, kezed kezében,
forrón, szeretőn, szerelmesen.
Ezután együtt néztétek a tengert,
s a benne tükröződő holdfényt,
mely szivárványt árasztott felétek.

2010. november 4., csütörtök

Vegyes érzelmek II.

Rád találni nem könnyű,
mint egy suhanó árny,
messze elkerül.
Fagyos borzongás fut végig testemen,
percről percre egyre közelebb érezlek.
Simogatásod csak röpke szárnyalás,
de húsba mar fájdalmasan.
Neved sem tudom,
mintha nem is léteznél.
Ismeretlen vagy számomra,
de érintésed oly ismerős.
Különös mind, ami velünk történik,
különös az is, hogy soha nem vagy itt.
Csak a képzelet szült?
Vagy egy régi emlék?
Ki vagy te mondd,
ha nem az,
kire régóta várok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szerelmi háromszögbe csöppentél,
nem tudtál helyesen dönteni.
Mindkettőben megvan,
amire szükséged van.
Mindkettő a szíved rejtekében él.
S bár választani nem tudsz,
minden pillanatát élvezed,
hogy kettős életet élsz,
s ők vakon bíznak benned.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Beleszédülsz, annyira szereted őt.
Csókjaira vágysz ölelő karjaiban.
Megremegsz, ahogy hozzád ér.
S ő boldog, hogy melletted van.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Összhangban vagytok:
test, lélek s szív.
Örökre összefonódva az idők végezetéig.
Eme köteléket nem bonthatja fel semmi,
még ha meg is sérül,
sem szakad meg,
mert mindig együtt lesztek az idők végezetéig.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kevés volt mindaz, amit érte éreztél.
Szerelmed nem volt túl erős,
hogy megvédd.
Hiába az igyekezet,
számára kihűlt a szerelem.
Nem is maradt tovább az életedben.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Menekültem valami elől.
Sietve haladtam előre.
Nem emlékszem már ki vagy mi üldözött,
de minden erőmmel azon voltam,
hogy elszökjek előle.
Egyik percben még egy sötét,
félelmetes sikátoron át haladtam.
A másik percben egy hatalmas,
zöldellő rét bukkant fel előttem.
A félelem elszállt,
nyugalom szállta meg testem.
Ragyogó kék égbolton hófehér felhők tündököltek,
a mezőn pedig vadvirágok illatoztak.
Aztán megint jött egy furcsa érzés,
s hirtelen hátrafordultam.
Megtalált.- kiáltottam fel hangosan.
De még mielőtt elért volna,
egy nyíl fúródott beléje,
s a sötétség örökre eltűnt a szemem elől,
de a nyíl ott maradt a földbe fúródva.
Visszapillantottam a hátam mögé,
s akkor láttam meg őt.
Díszes ruhájában felfegyverkezve állt ott,
szemében csillogó ámde büszke fénnyel.
Ott állt s nem szólt semmit.
Megmentette életem anélkül,
hogy ismert volna,
majd megfordult s elindult egy ösvényen.
Nem ismertem őt,
s nem tudtam neki megköszönni,
de nyílvesszejét azóta is magamnál tartom,
s ezáltal erősebbé válok.
Azóta nem üldöz a sötétség árnya,
emlékeim csak a mezőt s a harcost őrzi.
A nyílvessző pedig a harcos lelkét.

**********************

Két gyönyörű szempár világított az éjszakában.
Az arca titokzatos volt a holdfényben.
Csak egy pillanatra láttam,
mégis belém ivódott egész lénye.
Csak egy pillantást vetett rám,
s tudta, hogy megadtam neki magam.
Kinyújtotta felém kezét s én remegve fogadtam el.
A következő percben már a vérem kellett.
Amint elvette jutalmát,
tovább állt.
De én még mindig látom őt valahol az éjszakában,
ahogy szeme megcsillan vad éhségét mutatva.

***************************

Borzongató érzés kerített hatalmába,
küzdeni sem tudtál olyannyira.
Ámulatba ejtett minden egyes érintése,
nem akartad, hogy elvesszen.
Még ha börtönbe is vetnének bujaságodért,
sem éreznél másképp.
Ő téged akar, te pedig őt,
s még a vasrácsok sem törhetik meg akaraterőd.
Az éjszaka leple alatt elszöktél vele,
hogy szabadon szerethesd.

****************************

Csodállak téged.
Pedig nem ismerlek.
Még egyszer sem találkoztunk.
Pedig jó lenne.
Messze élsz tőlem.
Mégis olyan, mintha itt lennél.
Mindig azt kívánom,
hogy lássalak téged.
Hallani a hangod,
oly megnyugtató.
Az érzések mi bennem élnek,
csak te rád várnak.
Tudom, hogy álom marad,
mire vágyom.
De reménykedni még szabad,
s nem adom fel,
amíg meg nem látlak.

*************************

Sok ezer virág száll a szélben.
Sok ezer szerelmes szív dobban egyszerre.
Szerelmes szavakat suttognak egymásnak.
Szerelmes sóhajok szállnak a magasba.
Minden percben egyre közelebb.
Minden pillanatban egyre erősebb.
Ez nem csak érzelmi fellángolás,
egy röpke szerelmes éjszaka.
Nem holmi játék,
mely érzelmek nélkül tör előre.
Nem is becsapás,
mely önmagunk megnyugtatásáról szól.
Tiszta érzelmek,
tiszta játszma,
ami az ellentétet is vonzza.
Egy örökké tartó áradat,
mely végtelen,
s nincs ennél szebb a világon.

********************************

Hazugság minden, amit mondanak.
Hazugság a létük is e világban.
Hazug szavak, hazug ígéretek,
amik nap, mint nap elhagyják ajkuk.
Hazug pillantások, mely hamisan fénylenek.
Nem kell a képmutatás,
nem kell a győzködés,
hisz sosem úgy lesz,
ahogy megígérték.
Saját maguknak is csak hazudni tudnak,
elhiszik mindazt, amit mondanak.
Nem tisztelik a másik érzését,
nem érdeklik vágyálmaik.
Mindig csak azt akarják,
ami nekik jó.
Nem elégszenek meg semmivel s senkivel.
Ezért sem tudnak megférni egy másik emberrel.
S ha meg is tudnának változni,
sosem lesz már olyan,
mint rég.
Mert a bizalom már a múlté.

2010. augusztus 23., hétfő

Fantázia dús versek:) 1. rész


A vele töltött éjszaka után egyszerűen távoztál,
pedig minden vágyad az volt,
hogy reggel is mellette kelj fel.
A vágyak, mely felszabadított,
mint egy vad űzted áldozatod,
s mégis később hagytad,
hogy másképp történjen.
Forró testét még most is érzed bőrödön.
Ahogy csókjával felhevít,
s utat tör.
Hallod halk, kéjes hangját,
suttogó szavait,
mely csak fokozzák vágyad iránta.
Mégis úgy döntöttél ennyi volt.

2010. augusztus 15., vasárnap

SAJÁT VERSEIM!!! 6. RÉSZ

Sejtelmes éjszaka volt, amikor megláttad őt,
kinek tekintete jég kéken ragyogott,
s mosolya csábítóan vonzott.
Karjai átfonták derekad, miközben csókjával betakart,
szorosan magához ölel, birtokol téged.
Halk suttogással megbabonáz, s tovább folytatja játékát.
Őrjítő vágyat keltve, felrepít a mennybe.
A gyönyör kapujához érve, lassan visszazuhantok a mélybe.
Amikor felébredsz neki már hűlt helye,
de forró csókját még mindig érzed.