Holdfényes szivárvány
A holdfényes éjszakában ott álltál a mólón,
s bámultad a tenger sötét csillogását.
Őszi szél támadt fel csípve arcodat,
de te nem remegtél bele.
Halk léptek nesze zavart fel elmerült gondolataidból,
s amint hátrapillantottál ő ott állt előtted mosollyal az arcán.
Nem ment el. Nem hagyott el.
Itt van veled s egyre közelebb.
Ajka ajkadon, kezed kezében,
forrón, szeretőn, szerelmesen.
Ezután együtt néztétek a tengert,
s a benne tükröződő holdfényt,
mely szivárványt árasztott felétek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése