2010. november 30., kedd

Gondolatok, melyekből versek fakadtak 3. rész

Amikor megkérdezted tőle merre járt,
ő röviden hárított s tette a dolgát.
Napokig rágódtál azon,
vajon mit ronthattál el,
amikor ő végül közölte nem te vagy a hibás,
hanem ő.
Te megbocsátottál volna neki,
de ő csendben elhagyott,
mert nem bírta elviselni a fájdalmat.
Talán az idő helyrehozza a köztetek lévő űrt,
de talán már késő.

.•°´`°•.,˛¸.•

Elbúcsúztál tőle minden szó nélkül,
elmentél utadra szív nélkül.
Nem hagytad magára ezt ő is tudja,
csak épp az új találkozás bizonytalan.

*.•:*¨`*:•.*.•:*

Gondolatban csak ő jár a fejedben,
álmaidba visszajár hozzád szüntelen.
Őt akarod magadnak egy egész életre,
de nem tudod, hogy ő szeret-e téged.

۩۞۩

Ember vagy: szívvel és lélekkel megáldva.
Tudsz érezni, törődni, s szeretni.
De sokan próbára teszik valamelyik kincsed,
s te félsz, hogy egy nap megsebeznek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése