Válogatott Verseim 24. rész

Haragszol még rám?

Vagy már megbocsátottál?

Magány telepedik rám.

Nem vagy velem már.

Gondolatok szerelemről és szeretetről 3. rész

Fájó emléke él szívedben,

mikor elhagyott téged.

Mindegy mi volt a múltban,

te megbocsátottál volna.

Magányodban érte sírdogálsz,

még akkor is ha tudod nem jön vissza már.

  

 

Sebek, melyek sosem múlnak el.

Emlékek, melyek éltetnek téged.

Szerelmek, melyek egymás után jöttek.

Szíved mégis üres s kérges.

Gyógyulni akartál,

de senki nem tudta mi bajod.

Lelked gyötrő hangját hallhatod.

Kétségbeesésbe taszítottad magad.

A meredek mélység fogva tart.

Amíg szerettél s viszontszerettek,

semmi nem tántoríthatott el.

Voltak céljaid,

megvalósulatlan álmok,

amiket dédelgettél.

De ez mind darabokra hullott,

nem volt kivel megosztani.

Csak saját magad tudnád meggyógyítani,

ha akarnád.

Új életet kezdhetnél s eldobni a régit.

Mert amiben most élsz csak árnyéka annak,

ami igazán voltál.

Gondolatok, melyekből versek fakadtak 3. rész

Amikor megkérdezted tőle merre járt,

ő röviden hárított s tette a dolgát.

Napokig rágódtál azon,

vajon mit ronthattál el,

amikor ő végül közölte nem te vagy a hibás,

hanem ő.

Te megbocsátottál volna neki,

de ő csendben elhagyott,

mert nem bírta elviselni a fájdalmat.

Talán az idő helyrehozza a köztetek lévő űrt,

de talán már késő.

.•°´`°•.,˛¸.•

Elbúcsúztál tőle minden szó nélkül,

elmentél utadra szív nélkül.

Nem hagytad magára ezt ő is tudja,

csak épp az új találkozás bizonytalan.

*.•:*¨`*:•.*.•:*

Gondolatban csak ő jár a fejedben,

álmaidba visszajár hozzád szüntelen.

Őt akarod magadnak egy egész életre,

de nem tudod, hogy ő szeret-e téged.

๑۩۞۩๑

Ember vagy: szívvel és lélekkel megáldva.

Tudsz érezni, törődni, s szeretni.

De sokan próbára teszik valamelyik kincsed,

s te félsz, hogy egy nap megsebeznek.