Fájó emléke él szívedben,
mikor elhagyott téged.
Mindegy mi volt a múltban,
te megbocsátottál volna.
Magányodban érte sírdogálsz,
még akkor is ha tudod nem jön vissza már.
Sebek, melyek sosem múlnak el.
Emlékek, melyek éltetnek téged.
Szerelmek, melyek egymás után jöttek.
Szíved mégis üres s kérges.
Gyógyulni akartál,
de senki nem tudta mi bajod.
Lelked gyötrő hangját hallhatod.
Kétségbeesésbe taszítottad magad.
A meredek mélység fogva tart.
Amíg szerettél s viszontszerettek,
semmi nem tántoríthatott el.
Voltak céljaid,
megvalósulatlan álmok,
amiket dédelgettél.
De ez mind darabokra hullott,
nem volt kivel megosztani.
Csak saját magad tudnád meggyógyítani,
ha akarnád.
Új életet kezdhetnél s eldobni a régit.
Mert amiben most élsz csak árnyéka annak,
ami igazán voltál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése