Szerelmetes versek 6. rész

Bánod, hogy szerettél?

Bánod, hogy éreztél?

Bánod, hogy megismerted?

Bánod, hogy megtörténtek dolgok?

Ha igen, akkor miért voltál vele?

~~*~~

Rabja voltam valakinek,

akit nagyon szerettem.

Rabja voltam a saját szívemnek.

Nem tudtam ellenállni.

El tudtam fogadni.

Mégsem tudtam megtartani bármennyire szerettem.

Rabja voltam az álomnak,

hogy mi ketten örökre együtt leszünk.

Hittem abban,

hogy semmi sem választhat el.

Rabja maradtam még akkor is,

hogy felébredtem.

~~*~~

Az első reggel nehéz volt nélküled.

Ide-oda forgolódtam nem tudtam még aludni sem.

Kerestem a válaszokat.

Kerestem a hibákat.

Ugyan válasz nélkül maradtam,

de hibát már nem keresek egyikünkben sem.

El kellett fogadnom,

hogy valami mégsem működhet.

~~*~~

Azt akarom, hogy ölelj szorosan.

A csillagok alatt keringőt járni.

Csókkal forrva össze örökké egymáséi lehessünk.

Azt akarom, hogy rám gondolj akkor,

ha nem vagyok veled.

Azt akarom, hogy szerelemből szeress.

Ég és Föld soha ne válasszon el.

Bármi történjék maradjunk meg egymásnak mindörökké.

~~*~~

Álmokat szőttél s sikeresen megélted.

Csodáltak s hittek benned.

Mégis a mosolygós arc szomorú lelket takar,

amit csak akkor engedtél ki,

mikor nem látott senki.

Elhitetted mindenkivel,

hogy boldog vagy.

Elhitetted magaddal is,

hogy ennél több nem kell neked.

Aztán valami mégis megtört benned,

s ennek véget akartál vetni.

De a kezed valaki megfogta s azt mondta:

maradj velem!

~~*~~

Szorosan fogtad a kezét,

azt hitted ezzel megvédheted mindentől.

Nem gondoltál bele,

hogy bezárva sokáig mégsem élhet.

S mire feleszméltél a kalitka ajtaja már nyitva állt előtte.

Maradásra nem tudtad bírni,

szabadságvágya mindennél többet ért.

Így ismerhette meg a világot s a körülötte lévőket.

Ő tudta igazán melyik ösvényen haladjon tovább.

~~*~~

Féltetted őt a világ zajától s inkább elzártad őt,

hogy ne essen bántódása.

Csupán annyi volt a kérése:

egyszer lássa a világot.

Megtagadtad tőle s ő azóta szökevényként éli életét.

~~*~~

Boldog gyermekkora hirtelen semmivé foszlott.

Idegen légkör vette őt körül.

Rosszindulatnak vélte a kapott szeretetet.

S inkább elmenekült, hogy egyedül éljen.

De bármerre is járt egyre magányosabbá vált.

Míg végül hazatalált.