2011. február 11., péntek

Szerelmetes versek 5. rész

Felejthetetlen éjszakát töltöttünk el együtt,
mégsem érzem azt,
hogy ennek valaha folytatása lesz.
Nem is hagytam,
hogy megkeress vagy hogy valamikor is találkozzunk.
Nézd el nekem ezt az apró hibát,
nem vagyok tökéletes.
Magyarázkodni pedig felesleges.


Tündérként jelent meg előtted,
csókját adta neked.
Feltűnést keltve magához csábított,
majd forrón átölelve odaadta magát.
Szerelembe estél iránta,
minden nap vágyódtál utána.
De minden jónak megvan a rossz oldala,
egy idő után dobott téged s te azóta is sírsz utána.


Szerelmet feláldozva eltűntél az életéből.
Ő nem értette miért tetted.
Válaszokat keresett.
Búcsú nélkül hagytad hátra,
miközben majd meghaltál,
hogy láthasd.
Tudatában voltál annak mit teszel,
de nem tudtad mennyi kínt okozol ezzel.
A döntésed végleges.
Soha többé nem tértél vissza,
még ha szíved vissza is húzott volna.




Sok szerelmes történet létezik,
minden szerelem másképp kezdődik.
Van, ami kitart az idők végezetéig.
Van, ami felbomlik.
De ami sosem változik,
hogy a szív mindig talál valakit,
akihez szorosan kötődik.


Gyöngyszemek a padlón heverve,
széttört tükördarabok körülötte.
Vércseppek a sima arcbőrön.
Reszkető könnycseppek gördülnek.
Fájdalom tükrözi a lelket.
Mély szomorúság ültette el gyökerét.
Bármi is tette mindezt,
örökre belevésődött az emlékezetbe.
Egykor boldogság töltött el két szívet,
mára már kihűlten hevernek egymás mellett.


Megéri-e annyira szeretni valakit,
hogy az életed is odaadd?
Megéri-e a fájdalom,
miközben szíved szenved?
Megéri-e a múltat éltetni,
hogy ne létezzen jelen s jövő?
Megéri-e kimondani érzéseket,
ha nem lelnek helyet senkiben?
Megéri-e várni arra ki mást szeret?
Ha igen, akkor tényleg szeretheted.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése