Rövid versek 4.

Talán puszta vágyódás mit feléd érzek,

de oly kiszámíthatatlan,

hogy talán igaz is lehet.

2013. július 12.

péntek

Melody poems 12. rész

Miért vonzódom úgy hozzád?

Miért nem tudlak elengedni?

Miért nem tudlak elfeledni?

Miért gondolok mindig rád?

Miért hiszem, hogy egyszer megtörhet a jég?

Az a szerelem... az a szenvedély, amit irántad éreztem, már rég meg kellett volna fakulnia.

Az a vágyódás... az a szenvedés, amit irántad éreztem, még mindig bennem van.

Hogy tudnálak elfeledni?

Hogy tudnálak téged nem szeretni?

Hogy tudnám elviselni a hiányod?

Hogy tudnám elérni, hogy a szívem másért dobogjon?

Mondd, miért...?

Miért vagy még mindig velem?

Miért nem engedsz el?

Miért kell a szívemben élned?

Hisz már elmúlt.

El kellett múlnia.

Ennyi idő alatt.

Én már nem szeretlek téged.

Akkor mégis miért vagy még mindig velem?

Miért kínzol éjszakánként, mint egy szellem?

Szükségem lenne rád, de minek?

Szeretnélek még?

Hisz sosem szerettél.

Christin Dor Versei - Vágyódás

Christin Dor Versei

-

Vágyódás

Kisgyermekként mindent megkaptál,

amit akartál.

Irigykedve néztek mások,

de te akkor még nem is sejtetted.

S amikor nem kaptál meg azonnal valamit,

féltékenyen nézted azokat,

akik igen.

Akkor értetted meg,

hogy nem mindig teljesülhetnek vágyaid.

***

Mindig követeltél.

Mindig többet akartál.

Nem voltál elégedett.

Egyre csak halmozódtak vágyaid.

S addig mentél, amíg el nem érted.

***

Boldog vagy,

amikor megkapsz bármit.

Szomorú vagy,

amikor nem kapsz meg akármit.

Kérésed van rengeteg.

Csak győzd megvalósítani.

***

Egyetlen vágyad egy igaz szerelem.

Mi csupán a tied.

Egy szerelem, ami mindent elsöpör.

S vele együtt az, akit mindvégig szeretnél.

***

Vágyódni valami után,

amit nem érhetsz el.

Olyan mintha a messze csillagok felé nyúlnál.

Szinte elérhetetlen.

De ha erősen gondolsz rá,

megtörténhet a csoda,

hogy megkapod mit akartál.

***

Vágytam valakire,

aki elérhetetlen lett számomra.

Vágytam valakire,

aki nem lett az enyém soha.

Vágyok valakire,

aki messze van tőlem.

De most nem hagyom,

hogy vágyam ne teljesüljön be.

Szerelmetes versek 5. rész

Felejthetetlen éjszakát töltöttünk el együtt,

mégsem érzem azt,

hogy ennek valaha folytatása lesz.

Nem is hagytam,

hogy megkeress vagy hogy valamikor is találkozzunk.

Nézd el nekem ezt az apró hibát,

nem vagyok tökéletes.

Magyarázkodni pedig felesleges.

Tündérként jelent meg előtted,

csókját adta neked.

Feltűnést keltve magához csábított,

majd forrón átölelve odaadta magát.

Szerelembe estél iránta,

minden nap vágyódtál utána.

De minden jónak megvan a rossz oldala,

egy idő után dobott téged s te azóta is sírsz utána.

Szerelmet feláldozva eltűntél az életéből.

Ő nem értette miért tetted.

Válaszokat keresett.

Búcsú nélkül hagytad hátra,

miközben majd meghaltál,

hogy láthasd.

Tudatában voltál annak mit teszel,

de nem tudtad mennyi kínt okozol ezzel.

A döntésed végleges.

Soha többé nem tértél vissza,

még ha szíved vissza is húzott volna.

Sok szerelmes történet létezik,

minden szerelem másképp kezdődik.

Van, ami kitart az idők végezetéig.

Van, ami felbomlik.

De ami sosem változik,

hogy a szív mindig talál valakit,

akihez szorosan kötődik.

Gyöngyszemek a padlón heverve,

széttört tükördarabok körülötte.

Vércseppek a sima arcbőrön.

Reszkető könnycseppek gördülnek.

Fájdalom tükrözi a lelket.

Mély szomorúság ültette el gyökerét.

Bármi is tette mindezt,

örökre belevésődött az emlékezetbe.

Egykor boldogság töltött el két szívet,

mára már kihűlten hevernek egymás mellett.

Megéri-e annyira szeretni valakit,

hogy az életed is odaadd?

Megéri-e a fájdalom,

miközben szíved szenved?

Megéri-e a múltat éltetni,

hogy ne létezzen jelen s jövő?

Megéri-e kimondani érzéseket,

ha nem lelnek helyet senkiben?

Megéri-e várni arra ki mást szeret?

Ha igen, akkor tényleg szeretheted.