Emlékek ködében

Belém ivódott az illatod, az érintésed, a szerelmed lángja.

Belém vésődött arcod vonala, szemed fénye, nevetésed dallama.

Belém ivódott szenvedélyed, pillantásod vad fénye.

Belém vésődött mindaz, mit veled együtt átéltem.

Sosem kértem többet.

Sosem vágytam többre.

Hisz mindent megadtál, amit megadni lehet egy embernek.

Szerelmet.

Együtt töltött éjszakákat.

Feledhetetlen örömöket.

Sejtelmes vágyakat.

Mégis el kellett múlnia.

El kellett engednem.

Hátat kellett fordítanom, mikor te magad is letűntél a horizontnál.

Talán az emlékek ködében még ott vagyok neked.

2018.06.28., csütörtök

Borzongás

Borzongás kerít hatalmába,

ahogy rám nézel azokkal a titokzatosan elbűvölő szemeiddel.

Borzongás kerít hatalmába,

amint szavaid utat találnak lelkemhez.

Borzongás kerít hatalmába,

ahogy megérinted szívem.

Minden pillanat,

minden veled töltött óra,

szenvedély és szerelem,

öröm és boldogság,

színtiszta borzongás.

2017.09.29., péntek

Te és én vagyunk a világ közepén

Éget az érzés.

Lüktet a fájdalom.

Te és én egyek vagyunk.

Éget a szenvedély.

Lüktet a szív.

Te és én örökké együtt.

Közös a lélegzetünk.

Közös a múltunk.

Közös a szerelmünk.

Közös a vágy, ami összeköt.

Éget a vágy.

Lüktet a szerelem.

Te és én vagyunk a világ közepén.

2017.03.12., vasárnap

Először szerettelek

Először szerettelek.

Örültem neked.

Aztán egyre jobban változtak a dolgok.

Mindketten megváltoztunk.

A szerelmet elfojtotta a sorozatos féltékenykedés.

Megölte a szenvedélyt.

Eltaposta a reményt.

Utána már gyűlöltelek.

Elegem lett belőled.

Minden mást jobban akartam, csak ne lássalak téged.

Végül elmúlt minden.

A zavaros korszak lezárult.

Továbbléptünk.

Az emlékek ugyan megmaradtak, de már csak halványan.

Egyikünk sem szerette igazán a másikat ahhoz, hogy megmentsük a kapcsolatot.

2017.01.31., kedd

Megmutattad nekem

Megmutattad nekem, milyen szeretni.

Megmutattad nekem, milyen féltékenynek lenni.

Megmutattad nekem, milyen a szenvedély.

Megmutattad nekem, milyen hiányozni.

Megmutattad nekem, milyen egyedül élni.

Megmutattad nekem, milyen amikor forrón átölelsz s suttogva elmondod érzéseidet.

2017.01.25., szerda

Édes öröm

Édes öröm járja át tested.

Szerelem édes illata csábít téged.

Egymás szemébe néztek,

mely csillog a vágytól.

Édes mámor kíséri szenvedélyeteket.

Megnyugvást találtok egymás karjaiban.

Forró szívetek egymásért dobban.

Szerelmetek nélkül boldogtalanná válnátok.

2016.11.12., szombat

Kislányként...

Kislányként a herceged kerested.

Rózsaszín álomként indult.

Csalódások jöttek.

Lopva tekintettél előre,

hátha megleled.

Kislányként kastélyban éltél.

Rózsaszirmok szóródtak lábad elé.

Szerelmes szíved dala szólalt.

Csillogó tekinteted őt kereste.

Kislányként még nem tudtad,

hogy az álmok nem olyanok,

mint a valóság.

Kislányként úgy hitted,

egyetlen herceg létezik csupán,

ki szíved elragadja.

Megismerted a szerelmet.

Megismerted a csalódást.

Megismerted a szenvedélyt.

Megismerted a féltékenységet.

Úgy gondoltad,

az álombéli herceged sosem jön el,

hogy nem létezik,

csak a képzeleted része.

Amikor is megtörtént a csoda.

A herceg eljött érted.

Csakis érted.

Szíved felismerte őt.

S ő is téged.

2016.07.24., vasárnap

Szerelmünk kicsiny lángja

Tűzben égek, mit te okoztál.

Felperzselted szívem, ami eddig nyugodtan pihent.

Kizökkentettél a világomból, ami megvédett az olyan érzésektől,

mint a szerelem és a szenvedély.

Felforrósítottad lényem rejtett zugait,

hogy aztán bűnbe essek általad.

Mégsem hagytál magamra,

ahogy azt vártam.

Itt maradtál,

hogy továbbtápláld szerelmünk kicsiny lángját.

2015.12.30.

Felér egy...

Pillantásod felér egy lavinával,

egy tüzes katlannal,

egy szívszorongató érzéssel.

Csókod felér egy katasztrófával,

egy tűzviharral,

egy váratlan támadással.

Ölelésed felér egy börtönnel,

egy elképesztő erővel,

egy soha el nem múló érzéssel.

Szerelmed felér egy kimondatlan szóval,

egy elfelejtett ígérettel,

egy el nem múló szenvedéllyel.

2015. szeptember 7., hétfő

Régi verseim 34.

Benned élek, s te bennem élsz.

Szétválaszthatatlan.

Én benned élek, s te bennem élsz.

Megváltozhatatlan.

Folytonos küzdelemben élek.

Mindketten többet akarunk.

Mindketten mást akarunk.

Állandó harcban állunk.

Szenvedély lángja lobban.

Ki vagy te, ki megmérgezi lelkem?

Kit elengedni nem tudok egykönnyen.

Ki vagy te, ki tűzzel játszik?

Kit engedelmességre nem kényszeríthetek.

Mondd, ki vagy te?

Kinek szenvedélye felperzsel, s mélybe ránt.

Mondd, mit érzel irántam?

Szerelmet kerestem, s téged találtalak.

Véletlen egybeesés vagy a sors hálója.

Szemedbe néztem s tudtam, hogy te kellesz.

Harcoltam érted s tudtam, hogy enyém leszel.

Nem kellenek trükkök, női praktikák.

E nélkül is az enyém voltál.

Hűséget kerestem, s te jöttél az utamba.

Az első perctől megbíztam benned.

Te jöttél felém, s én vártalak kitárt karokkal.

Hagytam, hogy elcsábíts.

Hagytam, hogy magaddal vigyél.

Benned élek, s te bennem élsz.

Szétválaszthatatlan.

Én benned élek, s te bennem élsz.

Megváltozhatatlan.

Téged választottalak, s te engem.

Örök szerelmet, örök hűséget fogadva.

Örök barátságot, örök szenvedélyt tartogatva.

Örök szenvedély

Örök szenvedély

A fagyos időt megzabolázza a szerelmes szív,

mely forrón átöleli szerelmesét,

gyengéd melegséggel árasztva el,

hogy soha ki ne hűljön a szenvedély.

2013. március 29.

péntek

Christin Dor - Versek 8. rész

Mindent tudni akarok rólad.

Érezni akarom tested apró szegleteit.

Hallani akarom kéjes gondolataid.

Vadul csókolni téged míg el nem fogy a levegő forró tüdőnkben.

Lopva figyelnélek, ahogy szemhéjad megrebben.

Ahogy a sóhaj remegve hagyja el ajkad.

Ahogy egymáséi leszünk becstelen.

***

Hol van már az a szerelem,

amit irántad éreztem?

Elnyomtam magamban s lassan felörlődött bennem.

Sosem tér vissza.

***

Szeretlek fájdalmasan.

Szeretlek szenvedélyesen.

Szeretlek mindig s soha.

Szeretni foglak akkor is,

amikor már nem vagy.

***

Hiába fogtam a kezed, elvesztettelek.

Hiába szerettelek nemes szívvel, elvesztettelek.

Hiába kerestelek már nem leltelek meg.

Hiába láttuk viszont egymást már nem ismertél fel.

Christin Dor - Versek 6. rész

Önmagam hibája az életem vétke.

Hiába a sok áldozat nélküled kell, hogy éljek.

Szenvedtem-e eleget?

Magam sem tudom.

A lelkem felemésztette erőm.

Nincs, aki életben tartson.

***

Oly hitvány s becstelen,

ahogy mások érzéseivel játszol.

Örülsz minden szenvedésnek,

amit magad okozol.

***

Fenyegető pillantásod fénye.

Lelked dühös, amiért elhagytalak téged.

Szíved nem volt tiszta sosem.

Elhagytalak, mert élni nem tudtam veled.

Nem sajnálom.

Sem azt, amire készülsz.

A szenvedély kötött össze minket az is választ el.

Válogatott Verseim 30. rész

Ölelj!

Csókolj!

Ölelj, soha ne eressz el!

Csókolj, édes ajkad az enyémek!

Igaz szerelmet adok neked s te nekem.

Szükségünk van egymásra.

Örökké élni fog szerelmünk.

Ölelj!

Csókolj!

Ölelj, szorosan s gyengéden!

Csókolj, erősen s szenvedélyesen!

Szívünk is összefonódott lelkünkkel.

Melody poems 12. rész

Miért vonzódom úgy hozzád?

Miért nem tudlak elengedni?

Miért nem tudlak elfeledni?

Miért gondolok mindig rád?

Miért hiszem, hogy egyszer megtörhet a jég?

Az a szerelem... az a szenvedély, amit irántad éreztem, már rég meg kellett volna fakulnia.

Az a vágyódás... az a szenvedés, amit irántad éreztem, még mindig bennem van.

Hogy tudnálak elfeledni?

Hogy tudnálak téged nem szeretni?

Hogy tudnám elviselni a hiányod?

Hogy tudnám elérni, hogy a szívem másért dobogjon?

Mondd, miért...?

Miért vagy még mindig velem?

Miért nem engedsz el?

Miért kell a szívemben élned?

Hisz már elmúlt.

El kellett múlnia.

Ennyi idő alatt.

Én már nem szeretlek téged.

Akkor mégis miért vagy még mindig velem?

Miért kínzol éjszakánként, mint egy szellem?

Szükségem lenne rád, de minek?

Szeretnélek még?

Hisz sosem szerettél.

Gondolatok, melyekből versek fakadtak 5. rész

Büszke szenvedély

Egy régi emlék árnya vetül életetekre,

egy régi emlék árnya él bennetek.

Egy beteljesületlen szerelem utolsó reménye,

egy beteljesületlen szerelem elátkozott vére.

Harcoltok az igazságért.

Harcoltok egymásért.

Harcoltok a gonosz ellen.

Harcoltok az érzések ellen.

A megtalált boldogság,

a szenvedély lángjába veszik,

örök életet nyerve egy új életért.

Egy régi emlék árnya a feledés homályába veszik.

Egy beteljesületlen szerelem beteljesedik.

Fantázia dús versek:) 4. rész

Csókja íze édes,
érintése forró.
Minden percben egyre közelebb juttok a tetőfokhoz.
Lassú mozgás,
mely egyre fodrozódik,
mely éget s felperzsel.
Egyre jobban s jobban,
míg végül kielégülten nem fekszetek egymás karjaiban.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A szenvedély, ami felforrósítja tested,
amikor minden mást kiszorítasz fejedből,
amikor minden ösztönöd egyet akar...
Fokozva az izgalmat nem bírsz már magaddal,
s egyre feljebb s feljebb törsz.
És amikor eléred minden erőddel azon igyekszel,
hogy ismét fellobbanj.