A következő címkéjű bejegyzések mutatása: borzongás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: borzongás. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. november 25., szombat

Sosem engedtük el egymást

Megláttalak ama sötét órán.
Éreztem, hogy félnem kellene tőled, de a borzongás nem a félelemből fakadt.
Te csak néztél az árnyékból.
Próbáltam kivenni az arcod, de túl távol voltál tőlem.
Mégis, amikor újra találkoztam veled, tudtam, hogy te vagy.
A borzongás jóleső érzéssel futott végig rajtam.
Kilépve az árnyékból, megmutattad nekem magad.
Ott voltunk egymással szemben.
Mintha ennek így kellett volna megtörténnie.
Mintha nekünk találkoznunk kellett volna.
Csak néztük egymást, majd keringőzni kezdtünk a holdfényben.
Egyszerre voltál gyengéd és káprázatos.
Egyszerre dobbant a szívünk.
Egyszerre pezsgett a vérünk.
Sosem engedtük el egymást.

2017.11.25., szombat

2017. szeptember 29., péntek

Borzongás

Borzongás kerít hatalmába,
ahogy rám nézel azokkal a titokzatosan elbűvölő szemeiddel.
Borzongás kerít hatalmába,
amint szavaid utat találnak lelkemhez.
Borzongás kerít hatalmába,
ahogy megérinted szívem.
Minden pillanat,
minden veled töltött óra,
szenvedély és szerelem,
öröm és boldogság,
színtiszta borzongás.

2017.09.29., péntek

2014. augusztus 28., csütörtök

Égni a vágytól

Jéghideg tekintet figyel téged.
Rideg érintés érint téged.
Borzongás fut végig rajtad.
Jeges fuvallat árasztja el tested.
Minden egyes érintésnél megremegsz.
Tested vére lávaként kering.
Teljességgel fogadod őt.
S lassan ő maga is égni kezd a vágytól.


2014. augusztus 17.
vasárnap

2011. március 10., csütörtök

Szerelem és Vágyak 3. rész

Szerelem és Vágyak


A gyomrodban pillangók hada röpködnek.
A szíved szaporán ver.
A véred száguld, mint a Forma1 autók.
A lélegzeted elakad.
Mind-mind csak arra utal, hogy szerelmes vagy.




Borzongás fut végig bőrödön,
mikor hozzád ér.
Szemedben tűz lobog,
amikor rád néz.
Ajkad megremeg,
mikor megcsókol.
Hidd el ő az,
akire régóta vágytál.

2011. február 10., csütörtök

Szerelmetes versek 3. rész

Beloptad magad szívébe,
beloptad őt örökre.
Amíg élsz nem ereszted el,
azt akarod,
hogy az utolsó percig kitartson melletted.
Vallomások,
édes illatú virágszirmok,
ajándékok tárháza,
amit nyújtasz neki.
De ő mindvégig csak téged akar,
mert számára egy igaz ajándék vagy.

***

Fogalmad sem volt a szerelemről,
míg meg nem ismerted őt.
Mint egy lavina az érzés felbuzdított.
Mint egy harcos harcoltál érte.
S amikor megszerezted,
ő csodált téged,
nem hitte volna,
hogy a szerelem tettekre sarkall.
Fogalmad sem volt a szerelemről,
de ő megtanította neked.
S azóta is egymás szerelméből táplálkoztok,
míg élet az élet.

***

Egyszer volt, hol nem volt...
kezdődhetne így is egy szerelmi történet.
De ahogy lenni szokott a valóságban a mese csak mese maradna,
ha nem hinnének benne oly sokan,
hogy ilyen is megtörténhet a valóságban.
Mert szerelmek voltak s lesznek.
Mindenki megtalálja azt,
kit szíve rejt.
Hinni s bízni kell csupán,
hogy a valóságban a mese még szebb lehet.

***

Szívből szól mit most mondok.
Varázserő mi éltet téged,
vezesd hozzám ki engem éltet.
Engedd szabadjára kire várok,
hagyd, hogy végre megtaláljon.

***

Mit ő kíván nemes s igaz.
Szíve vakmerő.
Lelke tomboló ököl.
Nem fél a kegyetlentől,
mert az igazság oldalán állva elsöpri azt.

***

Hű szavadnak lelked párja,
kinek tiszta érzései hazáját szolgálja.
Becsület s hűség záloga,
míg kitart addig a vereség elmarad.
Nem kell neked páncél vagy kard,
a győzelem ereje vezet célba.
S mindig mikor baj üti fel fejét,
te ott vagy s lecsapsz hősies akarattal.

***

Neved remegve suttogja mind, aki ismer.
Nem létezik a földön még egy olyan, mint te.
Nem ismersz bűnbánást sem rettegést.
Félelemmel töltöd el szívüket.
Nincs kegyelem, ki utadba téved, rögtön lenyesed.
Nem kell neked arany sem gyémánt.
A világ urának ez oly kevés már.
Véres harcokkal edzed magad.
Fiatal szüzek ártatlansága veszik oda.
Nem született még meg az a harcos, kire vágysz.
De ha eljön meglásd uralmad a végét járja majd.
S a rettegéssel együtt te is a homályba veszel el.

***

Forrongó hadak, vad, tüzes árnyak.
Fújtató lovaikkal előre vágtatnak.
Felettük égi vihar magasodik.
Villámok fényében úsznak.
Nincs ki ellenük vonulna.
Rabolnak s gyilkolnak.
Nem létezik számukra más csak a hajthatatlan vágy.

***

Borzongás fut végig,
mikor nevét kimondják.
Félelemben remegő lelkek,
bujdosva menekülnek.
Ki harcba bocsátkozik vele,
élete utolsó percét tölti el.
Sem halandó, sem halhatatlan nem képes győzni ellene.
Nincs kegyelem, nem hallja a rimánkodást sem.
Mindent eltipor a galád becstelen.

***

Gonosz szívből fakadó gyűlölet,
átkot szóró ajkak a védjegye.
A sötétség hatalmába burkolózik,
nincs menekvés, ha szembekerülsz vele.

***

Bűbájt bocsátott szívedre,
hogy csak őt szeresd.
Fejet hajtottál neki,
engedelmeskedsz.
Ha a bűbáj megtörne,
szíved összetörne.
Mert ő nem hagyja,
hogy szíved másé lehessen.

2010. november 4., csütörtök

Vegyes érzelmek II.

Rád találni nem könnyű,
mint egy suhanó árny,
messze elkerül.
Fagyos borzongás fut végig testemen,
percről percre egyre közelebb érezlek.
Simogatásod csak röpke szárnyalás,
de húsba mar fájdalmasan.
Neved sem tudom,
mintha nem is léteznél.
Ismeretlen vagy számomra,
de érintésed oly ismerős.
Különös mind, ami velünk történik,
különös az is, hogy soha nem vagy itt.
Csak a képzelet szült?
Vagy egy régi emlék?
Ki vagy te mondd,
ha nem az,
kire régóta várok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szerelmi háromszögbe csöppentél,
nem tudtál helyesen dönteni.
Mindkettőben megvan,
amire szükséged van.
Mindkettő a szíved rejtekében él.
S bár választani nem tudsz,
minden pillanatát élvezed,
hogy kettős életet élsz,
s ők vakon bíznak benned.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Beleszédülsz, annyira szereted őt.
Csókjaira vágysz ölelő karjaiban.
Megremegsz, ahogy hozzád ér.
S ő boldog, hogy melletted van.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Összhangban vagytok:
test, lélek s szív.
Örökre összefonódva az idők végezetéig.
Eme köteléket nem bonthatja fel semmi,
még ha meg is sérül,
sem szakad meg,
mert mindig együtt lesztek az idők végezetéig.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kevés volt mindaz, amit érte éreztél.
Szerelmed nem volt túl erős,
hogy megvédd.
Hiába az igyekezet,
számára kihűlt a szerelem.
Nem is maradt tovább az életedben.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Menekültem valami elől.
Sietve haladtam előre.
Nem emlékszem már ki vagy mi üldözött,
de minden erőmmel azon voltam,
hogy elszökjek előle.
Egyik percben még egy sötét,
félelmetes sikátoron át haladtam.
A másik percben egy hatalmas,
zöldellő rét bukkant fel előttem.
A félelem elszállt,
nyugalom szállta meg testem.
Ragyogó kék égbolton hófehér felhők tündököltek,
a mezőn pedig vadvirágok illatoztak.
Aztán megint jött egy furcsa érzés,
s hirtelen hátrafordultam.
Megtalált.- kiáltottam fel hangosan.
De még mielőtt elért volna,
egy nyíl fúródott beléje,
s a sötétség örökre eltűnt a szemem elől,
de a nyíl ott maradt a földbe fúródva.
Visszapillantottam a hátam mögé,
s akkor láttam meg őt.
Díszes ruhájában felfegyverkezve állt ott,
szemében csillogó ámde büszke fénnyel.
Ott állt s nem szólt semmit.
Megmentette életem anélkül,
hogy ismert volna,
majd megfordult s elindult egy ösvényen.
Nem ismertem őt,
s nem tudtam neki megköszönni,
de nyílvesszejét azóta is magamnál tartom,
s ezáltal erősebbé válok.
Azóta nem üldöz a sötétség árnya,
emlékeim csak a mezőt s a harcost őrzi.
A nyílvessző pedig a harcos lelkét.

**********************

Két gyönyörű szempár világított az éjszakában.
Az arca titokzatos volt a holdfényben.
Csak egy pillanatra láttam,
mégis belém ivódott egész lénye.
Csak egy pillantást vetett rám,
s tudta, hogy megadtam neki magam.
Kinyújtotta felém kezét s én remegve fogadtam el.
A következő percben már a vérem kellett.
Amint elvette jutalmát,
tovább állt.
De én még mindig látom őt valahol az éjszakában,
ahogy szeme megcsillan vad éhségét mutatva.

***************************

Borzongató érzés kerített hatalmába,
küzdeni sem tudtál olyannyira.
Ámulatba ejtett minden egyes érintése,
nem akartad, hogy elvesszen.
Még ha börtönbe is vetnének bujaságodért,
sem éreznél másképp.
Ő téged akar, te pedig őt,
s még a vasrácsok sem törhetik meg akaraterőd.
Az éjszaka leple alatt elszöktél vele,
hogy szabadon szerethesd.

****************************

Csodállak téged.
Pedig nem ismerlek.
Még egyszer sem találkoztunk.
Pedig jó lenne.
Messze élsz tőlem.
Mégis olyan, mintha itt lennél.
Mindig azt kívánom,
hogy lássalak téged.
Hallani a hangod,
oly megnyugtató.
Az érzések mi bennem élnek,
csak te rád várnak.
Tudom, hogy álom marad,
mire vágyom.
De reménykedni még szabad,
s nem adom fel,
amíg meg nem látlak.

*************************

Sok ezer virág száll a szélben.
Sok ezer szerelmes szív dobban egyszerre.
Szerelmes szavakat suttognak egymásnak.
Szerelmes sóhajok szállnak a magasba.
Minden percben egyre közelebb.
Minden pillanatban egyre erősebb.
Ez nem csak érzelmi fellángolás,
egy röpke szerelmes éjszaka.
Nem holmi játék,
mely érzelmek nélkül tör előre.
Nem is becsapás,
mely önmagunk megnyugtatásáról szól.
Tiszta érzelmek,
tiszta játszma,
ami az ellentétet is vonzza.
Egy örökké tartó áradat,
mely végtelen,
s nincs ennél szebb a világon.

********************************

Hazugság minden, amit mondanak.
Hazugság a létük is e világban.
Hazug szavak, hazug ígéretek,
amik nap, mint nap elhagyják ajkuk.
Hazug pillantások, mely hamisan fénylenek.
Nem kell a képmutatás,
nem kell a győzködés,
hisz sosem úgy lesz,
ahogy megígérték.
Saját maguknak is csak hazudni tudnak,
elhiszik mindazt, amit mondanak.
Nem tisztelik a másik érzését,
nem érdeklik vágyálmaik.
Mindig csak azt akarják,
ami nekik jó.
Nem elégszenek meg semmivel s senkivel.
Ezért sem tudnak megférni egy másik emberrel.
S ha meg is tudnának változni,
sosem lesz már olyan,
mint rég.
Mert a bizalom már a múlté.