Rád találni nem könnyű,
mint egy suhanó árny,
messze elkerül.
Fagyos borzongás fut végig testemen,
percről percre egyre közelebb érezlek.
Simogatásod csak röpke szárnyalás,
de húsba mar fájdalmasan.
Neved sem tudom,
mintha nem is léteznél.
Ismeretlen vagy számomra,
de érintésed oly ismerős.
Különös mind, ami velünk történik,
különös az is, hogy soha nem vagy itt.
Csak a képzelet szült?
Vagy egy régi emlék?
Ki vagy te mondd,
ha nem az,
kire régóta várok.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szerelmi háromszögbe csöppentél,
nem tudtál helyesen dönteni.
Mindkettőben megvan,
amire szükséged van.
Mindkettő a szíved rejtekében él.
S bár választani nem tudsz,
minden pillanatát élvezed,
hogy kettős életet élsz,
s ők vakon bíznak benned.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Beleszédülsz, annyira szereted őt.
Csókjaira vágysz ölelő karjaiban.
Megremegsz, ahogy hozzád ér.
S ő boldog, hogy melletted van.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Összhangban vagytok:
test, lélek s szív.
Örökre összefonódva az idők végezetéig.
Eme köteléket nem bonthatja fel semmi,
még ha meg is sérül,
sem szakad meg,
mert mindig együtt lesztek az idők végezetéig.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kevés volt mindaz, amit érte éreztél.
Szerelmed nem volt túl erős,
hogy megvédd.
Hiába az igyekezet,
számára kihűlt a szerelem.
Nem is maradt tovább az életedben.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Menekültem valami elől.
Sietve haladtam előre.
Nem emlékszem már ki vagy mi üldözött,
de minden erőmmel azon voltam,
hogy elszökjek előle.
Egyik percben még egy sötét,
félelmetes sikátoron át haladtam.
A másik percben egy hatalmas,
zöldellő rét bukkant fel előttem.
A félelem elszállt,
nyugalom szállta meg testem.
Ragyogó kék égbolton hófehér felhők tündököltek,
a mezőn pedig vadvirágok illatoztak.
Aztán megint jött egy furcsa érzés,
s hirtelen hátrafordultam.
Megtalált.- kiáltottam fel hangosan.
De még mielőtt elért volna,
egy nyíl fúródott beléje,
s a sötétség örökre eltűnt a szemem elől,
de a nyíl ott maradt a földbe fúródva.
Visszapillantottam a hátam mögé,
s akkor láttam meg őt.
Díszes ruhájában felfegyverkezve állt ott,
szemében csillogó ámde büszke fénnyel.
Ott állt s nem szólt semmit.
Megmentette életem anélkül,
hogy ismert volna,
majd megfordult s elindult egy ösvényen.
Nem ismertem őt,
s nem tudtam neki megköszönni,
de nyílvesszejét azóta is magamnál tartom,
s ezáltal erősebbé válok.
Azóta nem üldöz a sötétség árnya,
emlékeim csak a mezőt s a harcost őrzi.
A nyílvessző pedig a harcos lelkét.
**********************
Két gyönyörű szempár világított az éjszakában.
Az arca titokzatos volt a holdfényben.
Csak egy pillanatra láttam,
mégis belém ivódott egész lénye.
Csak egy pillantást vetett rám,
s tudta, hogy megadtam neki magam.
Kinyújtotta felém kezét s én remegve fogadtam el.
A következő percben már a vérem kellett.
Amint elvette jutalmát,
tovább állt.
De én még mindig látom őt valahol az éjszakában,
ahogy szeme megcsillan vad éhségét mutatva.
***************************
Borzongató érzés kerített hatalmába,
küzdeni sem tudtál olyannyira.
Ámulatba ejtett minden egyes érintése,
nem akartad, hogy elvesszen.
Még ha börtönbe is vetnének bujaságodért,
sem éreznél másképp.
Ő téged akar, te pedig őt,
s még a vasrácsok sem törhetik meg akaraterőd.
Az éjszaka leple alatt elszöktél vele,
hogy szabadon szerethesd.
****************************
Csodállak téged.
Pedig nem ismerlek.
Még egyszer sem találkoztunk.
Pedig jó lenne.
Messze élsz tőlem.
Mégis olyan, mintha itt lennél.
Mindig azt kívánom,
hogy lássalak téged.
Hallani a hangod,
oly megnyugtató.
Az érzések mi bennem élnek,
csak te rád várnak.
Tudom, hogy álom marad,
mire vágyom.
De reménykedni még szabad,
s nem adom fel,
amíg meg nem látlak.
*************************
Sok ezer virág száll a szélben.
Sok ezer szerelmes szív dobban egyszerre.
Szerelmes szavakat suttognak egymásnak.
Szerelmes sóhajok szállnak a magasba.
Minden percben egyre közelebb.
Minden pillanatban egyre erősebb.
Ez nem csak érzelmi fellángolás,
egy röpke szerelmes éjszaka.
Nem holmi játék,
mely érzelmek nélkül tör előre.
Nem is becsapás,
mely önmagunk megnyugtatásáról szól.
Tiszta érzelmek,
tiszta játszma,
ami az ellentétet is vonzza.
Egy örökké tartó áradat,
mely végtelen,
s nincs ennél szebb a világon.
********************************
Hazugság minden, amit mondanak.
Hazugság a létük is e világban.
Hazug szavak, hazug ígéretek,
amik nap, mint nap elhagyják ajkuk.
Hazug pillantások, mely hamisan fénylenek.
Nem kell a képmutatás,
nem kell a győzködés,
hisz sosem úgy lesz,
ahogy megígérték.
Saját maguknak is csak hazudni tudnak,
elhiszik mindazt, amit mondanak.
Nem tisztelik a másik érzését,
nem érdeklik vágyálmaik.
Mindig csak azt akarják,
ami nekik jó.
Nem elégszenek meg semmivel s senkivel.
Ezért sem tudnak megférni egy másik emberrel.
S ha meg is tudnának változni,
sosem lesz már olyan,
mint rég.
Mert a bizalom már a múlté.
