Pár soros gondolat

Nem a szív teszi kétségbeesésbe az embert, hanem az ész, mely érzelmektől mentes. A szív rejti mindazt, amit egy férfi iránt érezni lehet, s ha ezt az ész megtagadja olybá már nem nemes. Ezért mikor egy férfi szerelméért küzd egy nemesi szív, feladásra kényszerítenie magát nem tudja, míg az ész el nem éri azt. S bár legyen szó a legvégső, kimondhatatlan szerelemről, mely láthatatlanságának folyamát csak kevesen láthatják, két ember élete örökre összefonódhat, de kudarcba is fulladhat. Így mikor egy szív darabjaira hullik, a szerelem is elporlik. A darabokat szerte viszi a szél, s párjára már nem lelé.

Ez a pár sor a Jane Austen magánélete című film végén született meg. Gondoltam ide le is írom, hogy el ne felejtsem.

Christin Dor
2011.12.31.

Szeretni

Szeretni

Szeretni sokféleképp lehet.

Én csak a szívemmel tudok szeretni.

De mivel félek a csalódástól,

így hagyom,

hogy az ész uralja a szívem s elzárja őt a világ elől.

2012. november 10.

szombat

Álom és a valóság talaja

Álom és a valóság talaja 

Nehéz feledni.

Talán, mert nem is akarok.

Egy örök harc magammal.

Egy makacs szív,

mely az emlékek habjain él s azokat szeretné valóssággá formálni.

Egy tehetetlen ész,

mely hiába próbál nem tudja átformálni.

Csak néha-néha billenti helyre.

A szív még így is kitart.

S én már nem mindig tudom,

hogy az álom vagy a valóság talaján élek.

Egy gyönyörű, hófehérbe öltözött nő álldogál a szirten.

Kitárja ég felé karjait s várakozik.

A szél meglebbenti ruháját, mintha jelezné: itt az idő!

Ekkor rebben meg a ruha szalagjai, körülfonják a testet, majd ismét elengedik.

Hófehér pillangószárnyon megtörik a napfény.

Néhány szárnycsapás s a nő elrepül a messzeségbe.

A szirt alatt egy a vizen fodrozódó ruhafoszlányt találnak.

Bárki is volt a tenger némán magával sodorta.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 3.

Szombat