A következő címkéjű bejegyzések mutatása: félek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: félek. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. július 2., vasárnap

Megérintetted a lelkem

Megérintetted a lelkem.
Mélyen s gyötrelmesen.
Megérintetted a szívem.
Szerelmesen s szenvedélyesen.
Mégis félek, hogy egy nap elmúlik a varázs, s te már nem leszel mellettem.
Mégis reménykedem, hogy életünk végéig kitartunk egymás mellett.

2017.07.01., szombat

2016. január 28., csütörtök

Hogy mondjam el?

Hogy mondjam el neked, szerelmes szívem mit érez irántad?
Hogy mondjam el, hogy csak veled tudnám elképzelni életem?
Sokáig titkoltam.
Sokáig rejtegettem.
Mégis félek...
Félek, hogy nem elég, amit érzek.
Félek, hogy anélkül elveszítelek, hogy az enyém lehettél volna.
Mert nagyon szeretlek.

2015.12.19., szombat

2013. december 13., péntek

Minden percben egyre közelebb leszel

Nem mondtam el senkinek, hogy szeretlek.
Nem mondtam még neked sem, mert félek.
Hiszek abban, hogy utat találunk egymáshoz.
Hiszek abban, hogy szívünk egymás iránt dobog.
Bárcsak minden olyan egyszerű lenne.
Bárcsak ne várakoztatnának minket.
Minden gondolatom a tiéd.
Minden szívdobbanásom a tiéd.
Minden mi én vagyok neked köszönhetem.
Minden percben egyre közelebb leszel.


2013. november 29.
péntek

2013. július 18., csütörtök

Rövid versek 7.


Félek elmondani mit érzek,
mert lehet,
hogy csak ámítom magam,
s olyat érzek,
ami nem is igaz.


2013. július 12.
péntek

2013. március 11., hétfő

Szeretni

Szeretni

Szeretni sokféleképp lehet.
Én csak a szívemmel tudok szeretni.
De mivel félek a csalódástól,
így hagyom,
hogy az ész uralja a szívem s elzárja őt a világ elől.


2012. november 10.
szombat

2012. március 9., péntek

Válogatott Verseim 1. rész




Hópelyhek tánca közt,
a telehold fényében téged nézlek.
Hulló könnyeim a hópelyhekkel együtt hullnak a földre.
Szomorúság önti el lelkem,
amikor melletted meglátom azt,
akiért egykor elhagytál.
Nem vagyok képes a szemedbe nézni.
Félek meglátnám önmagam bánatba fojtott lelkét.
Miközben karjaidba omolnék.
Erősen tartom magam,
de félek csak összetörök a súly alatt.
Elmész mellettem,
mintha nem is látnál.
Pedig érzem,
hogy figyelsz azokkal az elbűvölő szemeiddel.
Már túl késő bármit is mondani vagy tenni.
Már sosem lehetünk úgy együtt,
ahogy egykor voltunk.
Mind csak az én elmém keserű tudata.



2011. december 10., szombat