Tovább élsz

Minden érted mondott szó,

minden érted érzett szeretet,

minden érted érzett fájdalom lassan pergő homokszemek.

Emlék.

Ennyi maradtál.

Égi jelenség.

Mely utat mutat láthatatlan.

Minden, ami te voltál,

sosem múlik el.

Nem felejt az idő múltával sem.

Te tovább élsz azokban,

akik szívükbe zártak.

Te tovább élsz azokban,

kik tőled tanultak.

2016.01.11., hétfő

Pár soros gondolat

Nem a szív teszi kétségbeesésbe az embert, hanem az ész, mely érzelmektől mentes. A szív rejti mindazt, amit egy férfi iránt érezni lehet, s ha ezt az ész megtagadja olybá már nem nemes. Ezért mikor egy férfi szerelméért küzd egy nemesi szív, feladásra kényszerítenie magát nem tudja, míg az ész el nem éri azt. S bár legyen szó a legvégső, kimondhatatlan szerelemről, mely láthatatlanságának folyamát csak kevesen láthatják, két ember élete örökre összefonódhat, de kudarcba is fulladhat. Így mikor egy szív darabjaira hullik, a szerelem is elporlik. A darabokat szerte viszi a szél, s párjára már nem lelé.

Ez a pár sor a Jane Austen magánélete című film végén született meg. Gondoltam ide le is írom, hogy el ne felejtsem.

Christin Dor
2011.12.31.

Kiragadott emlékek 83. rész

Láthatatlan szeretnél lenni,

aki csak úgy járkál az emberek között,

de ők mindinkább felfigyelnek rád,

nem veszítik el nyomod.

Mégis hagynak úgy élni,

ahogy te akarsz.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 29. rész

Láthatatlan kéz simogat téged,

láthatatlan csók érinti ajkad,

láthatatlan érintések váltakoznak,

láthatatlan számodra,

mert ő csak egy álom.


2012. szeptember 6.
csütörtök

Melody poems 21. rész

Ismeretlen érzés.

Új utak.

Hová tart?

Mit tartogat?

Láthatatlan.

De mégis érezhető.

Tapinthatatlan.

De mégis érzékelhető.

Valami új.

Valami más.

Valami, ami új életet ád.

Nincs neve.

Nincs vége.

Csak egyetlen út, mely valamerre tart.

Mely vonz s magával ragad.