A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szív. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szív. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. október 30., hétfő

Bizonytalan érzéseid

Bizonytalan érzéseid sosem engedték, hogy elmond neki, mit érzel valójában.
Bizonytalan voltál a saját szívedben s közben végignézted, miként csábítják el tőled.
Nem volt merszed, mégis reméltél.
Nem volt hited, mégis hittél.
Egy nap úgy érezted elég volt, s ő pont akkor lépett az életedbe.
Nem tudtad, mi tévő legyél, hisz eddig csak reméltél.
Úgy gondoltad, egy esély kijár neked is, de magadban hitted, hogy tovább tart, mint egy kései virághajtás.
Teltek a hónapok, a szíved kiteljesedett.
Ám az álom törékeny virág, melyet megsebzett, kit mélyen szerettél.
Úgy érezted, cserben hagyott.
Úgy érezted, ő volt számodra az egyetlen.
Mégis felálltál nyomorúságos helyzetedből.
Nem sanyargattad tovább magad.
Megtetted, amit szíved kért, ám az ő szíve sosem volt igazán a tiéd.
S talán a tied sem őt kívánta magának.

2017.10.30., hétfő

2017. március 12., vasárnap

Te és én vagyunk a világ közepén

Éget az érzés.
Lüktet a fájdalom.
Te és én egyek vagyunk.
Éget a szenvedély.
Lüktet a szív.
Te és én örökké együtt.
Közös a lélegzetünk.
Közös a múltunk.
Közös a szerelmünk.
Közös a vágy, ami összeköt.
Éget a vágy.
Lüktet a szerelem.
Te és én vagyunk a világ közepén.

2017.03.12., vasárnap

2016. április 21., csütörtök

Bátortalan

Bátortalan a szív,
mikor szerelmet érez valaki iránt.
Bátortalan a lélek,
mikor meg kellene tenni az első lépéseket.
De amikor eléri azt,
kit oly nagyon szeret,
megnyílik előtte a világ,
s egész lénye legyőzhetetlenné válik.

2016.04.09., szombat

2016. január 21., csütörtök

Pár soros gondolat

Nem a szív teszi kétségbeesésbe az embert, hanem az ész, mely érzelmektől mentes. A szív rejti mindazt, amit egy férfi iránt érezni lehet, s ha ezt az ész megtagadja olybá már nem nemes. Ezért mikor egy férfi szerelméért küzd egy nemesi szív, feladásra kényszerítenie magát nem tudja, míg az ész el nem éri azt. S bár legyen szó a legvégső, kimondhatatlan szerelemről, mely láthatatlanságának folyamát csak kevesen láthatják, két ember élete örökre összefonódhat, de kudarcba is fulladhat. Így mikor egy szív darabjaira hullik, a szerelem is elporlik. A darabokat szerte viszi a szél, s párjára már nem lelé.

Ez a pár sor a Jane Austen magánélete című film végén született meg. Gondoltam ide le is írom, hogy el ne felejtsem.

Christin Dor
2011.12.31.

2013. április 5., péntek

Két szív

Két szív

Két szív,
mely összeforr,
két külön világból,
egy hazugsággal megátalkodott,
irigyek által beárnyékolt világába csöppen.
Ha legyőzik a viszályt,
az ellenük mért támadásokat,
életük arannyá válhat.
Ha hagyják veszni a boldogságot,
mert lelkük nem bírja a nyomást,
örökké szenvedni fognak,
mert nem harcoltak egymás iránt.


2012. november 30.
péntek

2012. december 14., péntek

Kiragadott emlékek 71. rész


Szomorú a szív, gyászol.
Elvesztette azt, akit nagyon szeret.
Váratlanul s felfoghatatlanul.
Egyik percben még élt s vidám volt.
A másik percben már örökre lehunyta szemét.
Nélküle ébred s ha hazaér, már nem várja többé.
Örökre elment.
Mégis lehetetlen elfogadni.
Miért ment el?
Miért hagyta el?
Miért pont ő?
Miért pont most?
Temérdek kérdés válasz nélkül.
De a szív sosem felejt.
Mindig szeretni fogja őt.
Ő volt a legjobb barátja, s örökké az is marad.


2012. november 2.
péntek

2012. július 5., csütörtök

Christin Dor - Versek 4. rész

Lázas kutatás az emlékek ködében.
Téged kutatlak szerelmem.
Nem látom arcod,
melyen kedves mosoly húzódott.
Nem érzem kezed melegét,
mely simogatott engem.
Eltűntél az emlékekkel együtt,
mit őriztem rólad.
Pedig csak az agyam játszik velem,
hogy árnyéka legyek egykori önmagamnak.

***

Vágyom az érintésedre.
Szavaid simogató erejére.
Ölelésed hű melegére.
Csókod forró lüktetésére.
Vágyom rád,
amíg élek.
Tudom,
hogy egy nap a tied leszek.

***

Kiüvöltöm a világba a fájdalmam,
lelkem sajgó súlyát,
mely szívem préseli össze,
a te két kezed által.
Vak voltam,
hogy nem láttam.
Vak voltam,
mégis hittem.
Benned.

Christin Dor - Versek 1. rész

Palástolni az érzéseid hazugságba taszít,
mert nem akarod elveszíteni,
aki eddig hozzád tartozott.
Olykor mégis a küszöbön állsz,
hogy elmond neki az igazat.
Mégis megtorpansz s elhallgatsz.

***

Bánatod könnyekbe fakad,
sír a lelked s ezt ő is látja.
Tudod, hogy elvesztetted,
véget ért egy álom.
Boldog veled sosem lehetett,
mert magad sem voltál az.

***

Látom szíved titkát,
amit hiába takartál.
Ő él benned még most is,
ennyi időn át.
Félsz kimondani a szavakat.
De a szemed elárulja lelked.
Már nem reménykedem,
hogy az enyém leszel.

2012. június 14.
szerda

2012. március 19., hétfő

Válogatott Verseim 9. rész


Bátortalan lépés lenne tőlem,
ha megszólítanálak?
Kínzó érzés lenne magamban tartanom,
amit érzek.
Félek,
hogy a szív szava nem ér el hozzád.
Nem tudom mi él benned,
mire vágysz.
Butaság,
tudom.
De a szerelemtől nincs félelmetesebb dolog.
Szembenézni azzal,
akit szívből szeretünk.
Szembenézni s legyűrni a félelmet.
Engedni,
hogy szabadon szálljon.
Engedni,
hogy a szív végre feltárja titkát.
Neked.

Válogatott Verseim 8. rész


Karnyújtásnyira lévő szerelem elérhetetlen számomra.
A köztünk lévő fal magasan tornyosul,
szétrombolhatatlan.
Csak reménykedem,
hogy szíved meglátja az enyémet s kinyitja kapuját.

2011. szeptember 6., kedd

Szomorú búcsúzás

Szomorú búcsúzás



Szomorú a szív, nem találja párját.
Szomorú a lélek, nem találja társát.
Szomorú a tudat, hisz tudja soha többé nem találja.
Szomorú a szem, amiért könnyeket hullat.
Szomorú minden, ami eggyé tett titeket.



Felnéztem a felhőkkel borított égre.
Az egyik felhőn kirajzolódott vonásod.
Felismertelek benne.
Könnyes mosollyal néztelek, míg el nem tűntél.
Búcsúzás volt ez, azért jöttél.
Nehezen, de elengedlek.
Nem tarthatlak vissza.
De ne kérd tőlem, hogy felejtsek,
mert az életem része voltál s az is maradsz.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

Álom és a valóság talaja

Álom és a valóság talaja 



Nehéz feledni.
Talán, mert nem is akarok.
Egy örök harc magammal.
Egy makacs szív,
mely az emlékek habjain él s azokat szeretné valóssággá formálni.
Egy tehetetlen ész,
mely hiába próbál nem tudja átformálni.
Csak néha-néha billenti helyre.
A szív még így is kitart.
S én már nem mindig tudom,
hogy az álom vagy a valóság talaján élek.



Egy gyönyörű, hófehérbe öltözött nő álldogál a szirten.
Kitárja ég felé karjait s várakozik.
A szél meglebbenti ruháját, mintha jelezné: itt az idő!
Ekkor rebben meg a ruha szalagjai, körülfonják a testet, majd ismét elengedik.
Hófehér pillangószárnyon megtörik a napfény.
Néhány szárnycsapás s a nő elrepül a messzeségbe.
A szirt alatt egy a vizen fodrozódó ruhafoszlányt találnak.
Bárki is volt a tenger némán magával sodorta.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 3.
Szombat

2011. június 20., hétfő

Régebbi verseim, amiket most találtam meg:)

Könny lenni az arcodon.
Szemedben fénylő csillag.
Szívedben érző lélek.
Előtted igazi szerelmes.

A könny eltűnik, felszárad.
A fénylő csillag kihuny.
A lélek elvész a semmibe.
A szerelem örökre eltűnik előtted.

Könnyet csalsz ki szememből.
Fénylő csillagként ragyog.
Szívem mélyén tudom mi rejtőzik benned.
Szerelmes szavakkal búcsúzok tőled.

***

Van, akinek magány jár.
Van, akinek szerelem ád.
Van, aki megtalálja a boldogságot.
Van, aki örökké azt kutatja.
Van, aki meghallja egy vérző szív keserű dallamát.
Van, aki elmegy előtte nem látva mit hagy hátra.
Van, aki szeret és viszontszeret.
Van, aki csak azt hiszi szerelmes.
Van, aki mindezt figyelmen kívül hagyja.
Van, aki örökre bezárja.

***

Gondolatok járnak fejemben.
Tollat ragadok, hogy megfogalmazzam őket.
Mégsem írok csak nézem az üres papírtömeget.
Miért érzem üresnek az életem?
Miért vagyok szomorú, ha más boldog?
Miért nem mosolygok, ha más nevet?
Miért érzem azt, hogy jelentéktelen vagyok?
Miért sírok éjszakánként, ha rád gondolok?
Miért van az, hogy nem tudok dönteni mi a helyes?
Miért emészt a bánat, ha előttem a világ zajlik?
Miért van ennyi kérdés amikor válasz nem jön rá?
Leírni mindezt annyi, mint kimondani.
Mégis félünk meghallani.
S ahogy az idő telik úgy múlnak el felettünk az évek.
Ezernyi darabra törve össze egy szívet.

***

Ha valaki tudatosan építi az életét,
nem biztos, hogy eléri azt, amit akar.
Vagy már maga sem tudja mit akar.
Vagy elveszíti az egyik utat és választ egy másikat.

***

Elfelejteni téged hogy lehet?
Ha a sírás fojtogat nélküled.
Minden vágyam az, hogy veled legyek.
De távol vagy és sehogyan sem érlek el.
Próbáltalak elfelejteni, de ott vagy a szívemben,
a lelkemben és a fejemben.
Meddig lehet így élni?
Meddig lehet könnyeket hullajtani érted?
Évek teltek el és még mindig szeretnélek?
Nem hiszem.
Vagy csak a dédelgetett álmomat akarom valóra váltani?
Talán.
Ha messze lennék tőled sikerülne elfelejteni téged?
Sosem szerettél, nem is fogsz.
Akkor miért gondolok még rád?
Miért bánt, hogy mással vagy?
Talán, mert még mindig álomban élek.

2011. március 3., csütörtök

Sóhajok és Kívánságok

Sóhajok és Kívánságok

Oly távol vagy, mint a Hold a Naptól.
Oly téged akarlak,
hogy másra gondolni sem tudok.
Ha tehetném odaadnám magam.
Naphosszat melletted lennék,
vigyáznék rád,
mint kalóz a kincsre.
Tudom, hogy lehetetlen, amit kérek.
Hisz távol vagy tőlem,
nem is ismersz.
De nem tudom megállni,
hogy ne csodáljalak téged.
Téged, aki számomra elérhetetlen.




Mikor álmokat sző neked az éjjel,
én ott lennék melletted s néznélek csendesen.
Nézném, ahogy alszol.
Szemed se rebben.
Szuszogásod megmosolyogtatna engem.
Nézném a kedves arcod,
mely kisimulva,
mint egy gyermek a puha párnákon fekszik.
Nézném az ajkad,
mely édes szavakat hagy el,
ha beszél.
Néznélek minden percben,
ha engednéd.
Simogatnám hajad,
cirógatnám bőröd,
vigyázva nehogy felébresszelek.
Csókjaimmal suttognám neved.
S ha mégsem lennék veled,
egy szál rózsát mindig melléd helyeznék,
hogy amikor felébredsz tudd,
hogy akkor is melletted vagyok.


Szerényen, de odaállnék eléd,
s elmondanám mit érez ez a szív.
Ez a szív, mely téged keres.
Ez a szív, mely önzetlenül szeret.
Bevallanám neked mit is érzek irántad.
Féltve, de utat nyitnék magamhoz.
Ha össze is törnéd a szívem,
a fájdalom mit éreznék nem érdekelne.
Mert a szerelem százszor erősebb.




Kibírom, ha nem vagy velem.
Ha nem tudlak ölelni sem.
Hiányodat elviselem,
mert a szívemben élsz.
Ott őrizlek.
Őrizlek, mint anya a gyermekét.
Őrizlek, amíg lelkem el nem távozik.
Várni fogok rád időtlen ideig.
Várni foglak, hogy aztán újra az enyém légy.



2010. december 31., péntek

Verseim a Múzsám által 2

Elmondtad, de már túl késő.
A vallomás már nem tudta visszahozni őt.
Szíve még ugyan érted dobban,
de már nem lehet veled.
Életét elkötelezte már másnak,
s ezt megszakítani nem akarja.
Elmondtad, s ő tudja hogyan érzel,
de nem lehet már a tied ezt fogadd el.
Mert ő már elfogadta,
hogy egykor együtt voltatok,
de már vége.

ღ°•.♥.•°ღ

Folyton hazudtál neki,
s ő ezt már nem bírta tovább.
Továbblépett, nélküled éli életét.
Mindkettőtöknek fáj a szakítás,
de legbelül érzitek,
hogy így volt helyes.
S ha egy nap meg is bocsát neked,
tudd, hogy ezt tiszta szívből teszi s,
hogy már nem haragszik rád többé.

♥―♥―♥―♥

Apró szösszenetek miken összevesztek,
de mindig kibékültök.
Ha nem is mindig értetek egyet,
abban igen, hogy a szerelem mindent legyőz.
Sokáig úgy sem bírjátok ki egymás nélkül,
mert a szívetek összehúz titeket.
Enélkül pedig nem tudnátok élni sem.

*:·.*.·:*¨`*:·.*

Általad lettem gyönyörű,
s amikor a szemedbe nézek magamat látom.
Általad lettem újra szerelmes,
s ezt köszönöm,
mert így értelme van az életnek.

'♥´¯`*·.¸¸☆´¯`*·.¸¸♥

Úgy vártalak, úgy vártalak...
minden percben egyre jobban.
Néztem az időt, hol lehetsz már?
Azt hittem becsaptál, de aztán felbukkantál.
Ölelő karodba borultam s aztán elmentünk a moziba.
Mindvégig fogtuk egymás kezét,
s a film helyett is csak téged bámultalak.
Úgy vártalak, úgy vártalak...
minden percben egyre jobban.
Csókod ízét még mindig érzem,
olyan boldog vagyok melletted.
Hosszú beszélgetések,
séta a parkban,
s máris el vagyok kényeztetve.
Alig várom, hogy újra együtt legyünk,
mert igazán jó veled.
Úgy vártalak, úgy vártalak...
minden percben egyre jobban.
S örülök, hogy én lehetek az,
ki a szívedet elrabolta.

2010. november 30., kedd

Gondolatok, melyekből versek fakadtak 2. rész

Hogy őszinte legyek,
nem akartalak megbántani,
mégis így történt.
De kár lenne bocsánatot kérnem,
mert ezen nem változtathatok.
S ahogy ismerlek nem hiszem,
hogy könnyen megbocsátanál nekem.

'♥´¯`*·.¸¸☆´¯`*·.¸¸♥

Az érzelmeid oly erősek iránta,
hogy magad sem tudod elhinni.
S ha elveszítenéd,
belehalnál a fájdalomba.
Ezért mindent megteszel,
hogy a kapcsolatotok hosszú életű legyen.
Belehalnál a fájdalomba,
ha nem így történne.

ღ°•.♥.•°ღ

Titkon érezted, hogy elveszíted.
Meglehet nem is gondoltál erre.
De szíved érzékeltette veled,
hogy valami nem stimmel.
Először úgy tettél,
mint aki nem vett észre semmit.
Csak később próbáltál ellene tenni.
De mire megtetted volna,
ő már elment, itt hagyott.
Te pedig zokogva próbáltad elfeledni őt.

2010. november 4., csütörtök

Vegyes érzelmek II.

Rád találni nem könnyű,
mint egy suhanó árny,
messze elkerül.
Fagyos borzongás fut végig testemen,
percről percre egyre közelebb érezlek.
Simogatásod csak röpke szárnyalás,
de húsba mar fájdalmasan.
Neved sem tudom,
mintha nem is léteznél.
Ismeretlen vagy számomra,
de érintésed oly ismerős.
Különös mind, ami velünk történik,
különös az is, hogy soha nem vagy itt.
Csak a képzelet szült?
Vagy egy régi emlék?
Ki vagy te mondd,
ha nem az,
kire régóta várok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szerelmi háromszögbe csöppentél,
nem tudtál helyesen dönteni.
Mindkettőben megvan,
amire szükséged van.
Mindkettő a szíved rejtekében él.
S bár választani nem tudsz,
minden pillanatát élvezed,
hogy kettős életet élsz,
s ők vakon bíznak benned.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Beleszédülsz, annyira szereted őt.
Csókjaira vágysz ölelő karjaiban.
Megremegsz, ahogy hozzád ér.
S ő boldog, hogy melletted van.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Összhangban vagytok:
test, lélek s szív.
Örökre összefonódva az idők végezetéig.
Eme köteléket nem bonthatja fel semmi,
még ha meg is sérül,
sem szakad meg,
mert mindig együtt lesztek az idők végezetéig.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kevés volt mindaz, amit érte éreztél.
Szerelmed nem volt túl erős,
hogy megvédd.
Hiába az igyekezet,
számára kihűlt a szerelem.
Nem is maradt tovább az életedben.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Menekültem valami elől.
Sietve haladtam előre.
Nem emlékszem már ki vagy mi üldözött,
de minden erőmmel azon voltam,
hogy elszökjek előle.
Egyik percben még egy sötét,
félelmetes sikátoron át haladtam.
A másik percben egy hatalmas,
zöldellő rét bukkant fel előttem.
A félelem elszállt,
nyugalom szállta meg testem.
Ragyogó kék égbolton hófehér felhők tündököltek,
a mezőn pedig vadvirágok illatoztak.
Aztán megint jött egy furcsa érzés,
s hirtelen hátrafordultam.
Megtalált.- kiáltottam fel hangosan.
De még mielőtt elért volna,
egy nyíl fúródott beléje,
s a sötétség örökre eltűnt a szemem elől,
de a nyíl ott maradt a földbe fúródva.
Visszapillantottam a hátam mögé,
s akkor láttam meg őt.
Díszes ruhájában felfegyverkezve állt ott,
szemében csillogó ámde büszke fénnyel.
Ott állt s nem szólt semmit.
Megmentette életem anélkül,
hogy ismert volna,
majd megfordult s elindult egy ösvényen.
Nem ismertem őt,
s nem tudtam neki megköszönni,
de nyílvesszejét azóta is magamnál tartom,
s ezáltal erősebbé válok.
Azóta nem üldöz a sötétség árnya,
emlékeim csak a mezőt s a harcost őrzi.
A nyílvessző pedig a harcos lelkét.

**********************

Két gyönyörű szempár világított az éjszakában.
Az arca titokzatos volt a holdfényben.
Csak egy pillanatra láttam,
mégis belém ivódott egész lénye.
Csak egy pillantást vetett rám,
s tudta, hogy megadtam neki magam.
Kinyújtotta felém kezét s én remegve fogadtam el.
A következő percben már a vérem kellett.
Amint elvette jutalmát,
tovább állt.
De én még mindig látom őt valahol az éjszakában,
ahogy szeme megcsillan vad éhségét mutatva.

***************************

Borzongató érzés kerített hatalmába,
küzdeni sem tudtál olyannyira.
Ámulatba ejtett minden egyes érintése,
nem akartad, hogy elvesszen.
Még ha börtönbe is vetnének bujaságodért,
sem éreznél másképp.
Ő téged akar, te pedig őt,
s még a vasrácsok sem törhetik meg akaraterőd.
Az éjszaka leple alatt elszöktél vele,
hogy szabadon szerethesd.

****************************

Csodállak téged.
Pedig nem ismerlek.
Még egyszer sem találkoztunk.
Pedig jó lenne.
Messze élsz tőlem.
Mégis olyan, mintha itt lennél.
Mindig azt kívánom,
hogy lássalak téged.
Hallani a hangod,
oly megnyugtató.
Az érzések mi bennem élnek,
csak te rád várnak.
Tudom, hogy álom marad,
mire vágyom.
De reménykedni még szabad,
s nem adom fel,
amíg meg nem látlak.

*************************

Sok ezer virág száll a szélben.
Sok ezer szerelmes szív dobban egyszerre.
Szerelmes szavakat suttognak egymásnak.
Szerelmes sóhajok szállnak a magasba.
Minden percben egyre közelebb.
Minden pillanatban egyre erősebb.
Ez nem csak érzelmi fellángolás,
egy röpke szerelmes éjszaka.
Nem holmi játék,
mely érzelmek nélkül tör előre.
Nem is becsapás,
mely önmagunk megnyugtatásáról szól.
Tiszta érzelmek,
tiszta játszma,
ami az ellentétet is vonzza.
Egy örökké tartó áradat,
mely végtelen,
s nincs ennél szebb a világon.

********************************

Hazugság minden, amit mondanak.
Hazugság a létük is e világban.
Hazug szavak, hazug ígéretek,
amik nap, mint nap elhagyják ajkuk.
Hazug pillantások, mely hamisan fénylenek.
Nem kell a képmutatás,
nem kell a győzködés,
hisz sosem úgy lesz,
ahogy megígérték.
Saját maguknak is csak hazudni tudnak,
elhiszik mindazt, amit mondanak.
Nem tisztelik a másik érzését,
nem érdeklik vágyálmaik.
Mindig csak azt akarják,
ami nekik jó.
Nem elégszenek meg semmivel s senkivel.
Ezért sem tudnak megférni egy másik emberrel.
S ha meg is tudnának változni,
sosem lesz már olyan,
mint rég.
Mert a bizalom már a múlté.