Szomorú a szív, gyászol.
Elvesztette azt, akit nagyon szeret.
Váratlanul s felfoghatatlanul.
Egyik percben még élt s vidám volt.
A másik percben már örökre lehunyta szemét.
Nélküle ébred s ha hazaér, már nem várja többé.
Örökre elment.
Mégis lehetetlen elfogadni.
Miért ment el?
Miért hagyta el?
Miért pont ő?
Miért pont most?
Temérdek kérdés válasz nélkül.
De a szív sosem felejt.
Mindig szeretni fogja őt.
Ő volt a legjobb barátja, s örökké az is marad.
2012. november 2.
péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése