Volt idő, hogy szerettél, s álmokat szőttünk együtt.
Volt idő, hogy egymás kezét fogva sétáltunk,
hallgatva a lágy szellő dallamát,
a falevelek susogását és szívünk ritmusát.
Azok a pillanatok felejthetetlenekké válva élnek bennem.
Kitörölhetetlen, mint az a szerelem, ami összekötött minket.
S ugyan vége lett, nem feledlek,
mert a remény bennem van,
hogy ismét lángolni fog.
2012. november 2.
péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése