Járom az utam egymagam,
társaság s barátok nélkül.
Mintha mindig is egyedül lettem volna,
pedig a háttérben mindig is jelen voltak.
Mégsem akarom,
hogy ott legyenek.
Nem érdemlem meg.
Annál is jobban a magányt,
amivel a sors kínált meg.
Legyőzni?
Talán félelmetes lenne.
Az út során majd kiderül mit tartogat még nekem az élet.
Addig is megyek tovább előre.
2012. november 2.
péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése