Ezernyi szív, ezernyi szerelem
Lelked tükrében én is ott vagyok.
Ezernyi lány között egyedül.
Mindannyian téged akarunk.
Mégis elérhetetlen vagy számunkra.
De egy valaki nemcsak a lelked érintette meg, hanem a szíved is.
Vajon az a valaki én volnék vagy egy másik személy?
***
Hallod a zongora lágy dallamát.
Érzed, ahogy az ujjak simogatják.
Amikor felleled helyét kíváncsian szemléled.
Arcát gyönyörű maszk fedi el.
Hófehér ruhája fodrozódik körülötte.
Ujjai finom kecsességgel olvad egybe a zongorabillentyűkkel.
Ki lehet ez a bájos teremtés?
Aki egyszerre szítja a szenvedélyt,
perzseli a levegőt,
s hűti le a vad szívet.
Aki egyszerre harcol s küzd magával s a világgal.
Aki még rád sem tekint, de érzi jelenléted.
Mire vársz még?
Lassan közelítesz felé.
Némán, csendesen.
Lépteid zaja eltompul.
Légzésed szapora.
Szemeiddel a maszkot figyeled.
Miközben a dallam a szívedet elérte.
Épphogy elérted a lágyság megszűnik létezni, s a vért bőszíti.
Még mielőtt feleszmélnél ő abbahagyja játékát,
a következő pillanatban már ajkad csókolja forrón,
követelőn.
Mindvégig téged akart, s tudta, hogy eljössz.
***
Valami réges rég elkezdődött közöttünk.
Valami, amit sokáig magunkba rejtve őriztünk.
Már akkor éreztem, hogy hozzád vagyok kötve,
mikor még nem ismertük egymást.
De a tudat, hogy te vagy az csak megerősít abban mit érzek irántad.
Talán nincs is rá szó,
vagy nem is kell keresni.
Mellettem vagy csak ez számít.
Lehet, hogy mi magunk nem vagyunk halhatatlanok,
de a kötelék örökre megmarad,
hogy amikor ismét leszületünk,
újra együtt lehessünk.
Te és én.
Mindig.
Ahogy a nagy könyvben írva van s ami az égben köttetett.
***
Tomboló viharként söpörtél végig rajta.
Vad szerelem mit adtál néki.
Türelmetlenséged őt is magával ragadta.
A szívével fizetett érte mikor elhagytad.
