Megfogadtam

 Megfogadtam, hogy többé nem gondolok rád.
Megfogadtam, hogy emlékeid halványítom.
Nincs olyan, hogy te és én.
Sosem volt olyan, hogy mi.
Minden gondolatom te voltál.
Valamikor.
Valamikor tudtam érezni.
Valamikor rózsaszín felhőn át láttam a világom.
Sosem volt olyan, hogy mi.
Te és én sosem léteztünk egymásnak.
Minden gondolatom porrá lett.
Minden érzés veled együtt égett el.
Megfogadtam, hogy soha többé.
Megfogadtam s megtagadtam.
Így vált teljessé.
Így vált jobbá.
Az utat sem fordítom visszafelé.
Minden mit akkoriban hittem,
tovatűnt minden mással.
Egyszerűen csak mosolygok,
s folytatom az utam még megmaradt részét.

Christin Dor

2022.04.14., csütörtök 07:04

Nem keresem a válaszokat

A szemed tükre őszintén beszél hozzám.

Hangtalanul járja át lüktető szívem.

Simogató kezed megnyugvással tölt el.

Nem kérdem, miért engem választottál.

Nem keresem a válaszokat.

Hisz, amíg a sors másként nem rendelkezik, te és én együtt maradunk.

2017.04.02., vasárnap

Hiányzol

Hiányzol 

Féltve őriztelek.

Mégis elmentél.

Magamra hagytál.

Egyedül.

A napjaim is szürkék.

Nem hibáztatlak.

Nem tehetsz róla.

Szeretted az életet.

Szerettél mindent,

ami benne van.

Talán még engem is.

Nem várom,

hogy bocsáss meg.

De várj rám addig,

amíg oda nem érek.

Mert én várok rád minden nap azt remélve,

hogy visszatérsz hozzám,

s ugyanúgy leszünk,

mint rég.

Csak te és én.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök

Ezernyi szív, ezernyi szerelem 3. rész

Ezernyi szív, ezernyi szerelem

Lelked tükrében én is ott vagyok.

Ezernyi lány között egyedül.

Mindannyian téged akarunk.

Mégis elérhetetlen vagy számunkra.

De egy valaki nemcsak a lelked érintette meg, hanem a szíved is.

Vajon az a valaki én volnék vagy egy másik személy?

***

Hallod a zongora lágy dallamát.

Érzed, ahogy az ujjak simogatják.

Amikor felleled helyét kíváncsian szemléled.

Arcát gyönyörű maszk fedi el.

Hófehér ruhája fodrozódik körülötte.

Ujjai finom kecsességgel olvad egybe a zongorabillentyűkkel.

Ki lehet ez a bájos teremtés?

Aki egyszerre szítja a szenvedélyt,

perzseli a levegőt,

s hűti le a vad szívet.

Aki egyszerre harcol s küzd magával s a világgal.

Aki még rád sem tekint, de érzi jelenléted.

Mire vársz még?

Lassan közelítesz felé.

Némán, csendesen.

Lépteid zaja eltompul.

Légzésed szapora.

Szemeiddel a maszkot figyeled.

Miközben a dallam a szívedet elérte.

Épphogy elérted a lágyság megszűnik létezni, s a vért bőszíti.

Még mielőtt feleszmélnél ő abbahagyja játékát,

a következő pillanatban már ajkad csókolja forrón,

követelőn.

Mindvégig téged akart, s tudta, hogy eljössz.

***

Valami réges rég elkezdődött közöttünk.

Valami, amit sokáig magunkba rejtve őriztünk.

Már akkor éreztem, hogy hozzád vagyok kötve,

mikor még nem ismertük egymást.

De a tudat, hogy te vagy az csak megerősít abban mit érzek irántad.

Talán nincs is rá szó,

vagy nem is kell keresni.

Mellettem vagy csak ez számít.

Lehet, hogy mi magunk nem vagyunk halhatatlanok,

de a kötelék örökre megmarad,

hogy amikor ismét leszületünk,

újra együtt lehessünk.

Te és én.

Mindig.

Ahogy a nagy könyvben írva van s ami az égben köttetett.

***

Tomboló viharként söpörtél végig rajta.

Vad szerelem mit adtál néki.

Türelmetlenséged őt is magával ragadta.

A szívével fizetett érte mikor elhagytad.