Hiányzol
Féltve őriztelek.
Mégis elmentél.
Magamra hagytál.
Egyedül.
A napjaim is szürkék.
Nem hibáztatlak.
Nem tehetsz róla.
Szeretted az életet.
Szerettél mindent,
ami benne van.
Talán még engem is.
Nem várom,
hogy bocsáss meg.
De várj rám addig,
amíg oda nem érek.
Mert én várok rád minden nap azt remélve,
hogy visszatérsz hozzám,
s ugyanúgy leszünk,
mint rég.
Csak te és én.
Christin Dor
Szombathely,
2011. szeptember 1.
Csütörtök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése