Múzsa
Nehezen találom a szavakat,
mióta a Múzsám eltávozott.
Ő volt az egyetlen,
aki felszínre hozta igaz énemet.
Egy ént, melyet régen elnyomva őriztem.
Egy ént, mely boldogabbá tette egész létemet.
A Múzsám elhagyott,
de bennem él minden emléke.
Érte írom soraim,
hogy továbbra is emlékezzek.
De az emlékek nehezek.
Fájók, mert már nincs velem.
Ő volt a mindenem.
Mégis elment.
De bármerre is járjon,
én egyszer megtalálom.
Mert tudom, hogy mi ketten újra találkozunk.
Mert ő valahol vár rám,
és én arra várok,
hogy eljussak hozzá.
Nem most.
Nem ma.
Valamikor egyszer biztosan.
De hogy mikor?
Azt majd eldönti a sors.
Christin Dor
Szombathely,
2011. szeptember 1.
Csütörtök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése