Szomorú búcsúzás
Szomorú a szív, nem találja párját.
Szomorú a lélek, nem találja társát.
Szomorú a tudat, hisz tudja soha többé nem találja.
Szomorú a szem, amiért könnyeket hullat.
Szomorú minden, ami eggyé tett titeket.
Felnéztem a felhőkkel borított égre.
Az egyik felhőn kirajzolódott vonásod.
Felismertelek benne.
Könnyes mosollyal néztelek, míg el nem tűntél.
Búcsúzás volt ez, azért jöttél.
Nehezen, de elengedlek.
Nem tarthatlak vissza.
De ne kérd tőlem, hogy felejtsek,
mert az életem része voltál s az is maradsz.
Christin Dor
Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése