A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könny. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könny. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 26., szombat

Elfojtott érzések

Jéghideg a szíved, mióta elhagyott téged.
Jégverem a lelked, mióta elárult téged.
Szemed sötét, kietlen.
Érzéseid lassan tovatűnnek.
Visszafojtod könnyeid.
Szomorúságod elapaszthatatlan.
Nem veszed észre, hogy valaki a távolból figyel téged,
s csak arra vár, hogy vele legyél.

2015.12.30.

2012. július 5., csütörtök

Christin Dor - Versek 1. rész

Palástolni az érzéseid hazugságba taszít,
mert nem akarod elveszíteni,
aki eddig hozzád tartozott.
Olykor mégis a küszöbön állsz,
hogy elmond neki az igazat.
Mégis megtorpansz s elhallgatsz.

***

Bánatod könnyekbe fakad,
sír a lelked s ezt ő is látja.
Tudod, hogy elvesztetted,
véget ért egy álom.
Boldog veled sosem lehetett,
mert magad sem voltál az.

***

Látom szíved titkát,
amit hiába takartál.
Ő él benned még most is,
ennyi időn át.
Félsz kimondani a szavakat.
De a szemed elárulja lelked.
Már nem reménykedem,
hogy az enyém leszel.

2012. június 14.
szerda

2011. szeptember 6., kedd

Szomorú búcsúzás

Szomorú búcsúzás



Szomorú a szív, nem találja párját.
Szomorú a lélek, nem találja társát.
Szomorú a tudat, hisz tudja soha többé nem találja.
Szomorú a szem, amiért könnyeket hullat.
Szomorú minden, ami eggyé tett titeket.



Felnéztem a felhőkkel borított égre.
Az egyik felhőn kirajzolódott vonásod.
Felismertelek benne.
Könnyes mosollyal néztelek, míg el nem tűntél.
Búcsúzás volt ez, azért jöttél.
Nehezen, de elengedlek.
Nem tarthatlak vissza.
De ne kérd tőlem, hogy felejtsek,
mert az életem része voltál s az is maradsz.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

2011. június 20., hétfő

Régebbi verseim, amiket most találtam meg:)

Könny lenni az arcodon.
Szemedben fénylő csillag.
Szívedben érző lélek.
Előtted igazi szerelmes.

A könny eltűnik, felszárad.
A fénylő csillag kihuny.
A lélek elvész a semmibe.
A szerelem örökre eltűnik előtted.

Könnyet csalsz ki szememből.
Fénylő csillagként ragyog.
Szívem mélyén tudom mi rejtőzik benned.
Szerelmes szavakkal búcsúzok tőled.

***

Van, akinek magány jár.
Van, akinek szerelem ád.
Van, aki megtalálja a boldogságot.
Van, aki örökké azt kutatja.
Van, aki meghallja egy vérző szív keserű dallamát.
Van, aki elmegy előtte nem látva mit hagy hátra.
Van, aki szeret és viszontszeret.
Van, aki csak azt hiszi szerelmes.
Van, aki mindezt figyelmen kívül hagyja.
Van, aki örökre bezárja.

***

Gondolatok járnak fejemben.
Tollat ragadok, hogy megfogalmazzam őket.
Mégsem írok csak nézem az üres papírtömeget.
Miért érzem üresnek az életem?
Miért vagyok szomorú, ha más boldog?
Miért nem mosolygok, ha más nevet?
Miért érzem azt, hogy jelentéktelen vagyok?
Miért sírok éjszakánként, ha rád gondolok?
Miért van az, hogy nem tudok dönteni mi a helyes?
Miért emészt a bánat, ha előttem a világ zajlik?
Miért van ennyi kérdés amikor válasz nem jön rá?
Leírni mindezt annyi, mint kimondani.
Mégis félünk meghallani.
S ahogy az idő telik úgy múlnak el felettünk az évek.
Ezernyi darabra törve össze egy szívet.

***

Ha valaki tudatosan építi az életét,
nem biztos, hogy eléri azt, amit akar.
Vagy már maga sem tudja mit akar.
Vagy elveszíti az egyik utat és választ egy másikat.

***

Elfelejteni téged hogy lehet?
Ha a sírás fojtogat nélküled.
Minden vágyam az, hogy veled legyek.
De távol vagy és sehogyan sem érlek el.
Próbáltalak elfelejteni, de ott vagy a szívemben,
a lelkemben és a fejemben.
Meddig lehet így élni?
Meddig lehet könnyeket hullajtani érted?
Évek teltek el és még mindig szeretnélek?
Nem hiszem.
Vagy csak a dédelgetett álmomat akarom valóra váltani?
Talán.
Ha messze lennék tőled sikerülne elfelejteni téged?
Sosem szerettél, nem is fogsz.
Akkor miért gondolok még rád?
Miért bánt, hogy mással vagy?
Talán, mert még mindig álomban élek.