Mintha megszűnt volna minden

Elengedted kezem.

Hiába próbáltalak elérni.

Ahogy elhagytál, minden összetört.

Ahogy hátat fordítottál, úgy záródott be utánad az élet.

Mintha megszűnt volna minden.

Amíg fogtad kezem, szívem is hevesebben vert.

Amíg elértelek, sosem éreztem magam egyedül.

Amíg mellettem voltál, az élet virágzott körülöttem.

Mintha megszűnt volna minden.

Elengedted kezem s nem talállak.

Hiába akarlak megtalálni, elérhetetlenné váltál.

Keresem a kiutat, hogy megnyílj nekem.

Mintha megszűnt volna minden.

Amíg fogtad kezem, biztonságban éreztem magam.

Amíg elértelek, tudtam, hogy mindig velem vagy.

Amíg mellettem voltál, az élet virágzott körülöttem.

Mintha megszűnt volna minden.

S te már nem vagy velem.

Christin Dor

2024. január 18., csütörtök 19:25

Ihletet adó dal:

https://youtu.be/PgO8BnqJDXk?si=M_Ft3DuSrF-M8gnQ

Minden nap

Minden nap ugyanolyan.

Nincs előre, nincs hátra.

Magam mellett látom azt a sorsot,

amit élni szeretnék.

Magam mögött látom azt az életet,

amit eddig éltem.

Magam előtt látom saját magam,

aki nem is él igazán.

Minden nap ugyanolyan.

Ha teszek ellene,

mintha ellenem dolgozna minden.

Ha nem teszek semmit,

semmi nem történik.

Mert minden nap ugyanúgy telik.

Mert minden napot másként szeretném,

hogy teljen.

2018.05.31., csütörtök

Egyedül akartál maradni

Ellöktél magadtól mindenkit.

Úgy tettél, mintha nem érdekelne semmi.

Úgy tettél, mintha nem szeretnél senkit.

Egyedül akartál maradni.

De ez egyre nehezebben ment neked.

Hiányoztak a barátok, a családtagok és a szerelmed is.

Már nem akartál egyedül maradni.

Mindent vissza akartál csinálni.

Az élet próbák elé állított.

Megtettél mindent, s végül nyertél.

Visszakaptad a régi életed,

a rossz dolgok pedig lassan elhomályosultak,

de még mindig emlékszel az elkövetett hibáidra.

2017.02.09., csütörtök

Élet

Harcoltál érte.

Megküzdöttél szerelméért.

Ő a szívedet adta neked.

Minden vágyát teljesítetted.

Egy nap viszont hiába tértél haza a csatából,

ő már nem volt jelen.

Elmúlt felette az élet,

de helyette adott neked egy másikat.

2016.11.12., szombat

Öröklét vagy halál

Évezredes harc.

Áthágott szabályok.

Kietlen vidékek.

Kiontott vér.

Vér áztatta föld.

Kegyetlen harcok.

Kegyetlen harcosok.

Múltban elkövetett hibák.

Rejtélyes jövő.

Előreláthatatlan jóslat.

Halhatatlanok.

Halandók.

Öröklét vagy halál.

Összecsapás.

Hatalom.

Lázadás.

Megtörhetetlen átok.

Siker kulcsa.

Bukás.

Száműzetés.

Sötétség és fény.

Egyetlen csapás.

Egy világ.

Egy sors.

Egy élet.

Egy halál.

2014. augusztus 17.

vasárnap

Érzelmek viharában 13. rész

Érzelmek viharában

Álmodtam egy szerelmet,

de helyette téged kaptalak.

Mintha az élet döntötte volna el,

hogy nekünk együtt kellene lenni.

S ez ellen bárhogyan küzdöttünk,

mindig egymás mellett kötöttünk ki.

2014. január 13.

hétfő

Csak téged...

Bárcsak teljesülne vágyam,

s az élet összefonná sorsunkat.

Bárcsak álmaim valósággá válnának,

hogy ezzel együtt téged is megkapnálak.

Várok s bizakodok.

Reménykedem s kérem.

Csak téged.

2013. november 29.

péntek

Verses képek 20.

2013. szeptember 9.

hétfő

Örökké... Holtodiglan...

Örökké.

Holtodiglan.

Amíg a halál el nem választ.

A sors rendelte így.

A Nagy Könyvben meg van írva.

A véletlen hozott össze minket.

Mindenre van valami magyarázat.

Minden összefüggésben van.

De nem minden történik úgy,

ahogy azt mi akarjuk.

Mert mindig lesznek olyan akadályok,

melyeket képtelenség áttörni.

Egy láthatatlan fal,

amit akkor sem döntünk le,

amikor már sebeinket nyaljuk.

Egy erő,

ami képes meggátolni az előrejutást,

hiába küzdünk ellene.

Mert csak küzdünk s küzdünk.

Van,

hogy az út előttünk kinyílik.

De van,

hogy soha nem mutatja meg magát.

S van,

amikor résnyire bepillantást enged,

de utána elvágja előttünk a képet.

Mert ilyen az élet.

2013. július 22.

hétfő

Miért veszítjük el?

Miért veszítjük el?

Miért veszítjük el azokat,

akiket szeretünk?

Miért veszi el őket az ég?

A sors keze oly kegyetlen.

Örök veszteség a miénk.

Hittünk a gyógyulásban.

Hittünk a reményben.

Hittünk abban,

hogy hosszú idő után válunk csak el.

De sem később,

sem hamarabb nem jó.

Mert egy élet élt s halt.

Mindörökre eltávozott.

S hogy találkozhatunk-e szeretteinkkel,

barátainkkal,

társainkkal odafenn,

csak az ég a megmondhatója.

2012. november 10.

szombat

Kiragadott emlékek 21. rész

Christin Dor - Versek 9. rész

Az idő telik.

Hol lassan.

Hol gyorsan.

Sosem áll meg.

Ha az óramutatót vissza is tekered,

az idő megy tovább,

nem lép vissza.

***

Mindent megtettél,

hogy melletted tartsd,

de sok minden ellenetek szólt s nem tudtátok kivédeni a támadásokat.

Míg te harcoltál,

ő feladta.

Nem segíthettél rajta,

s ő sem akarta.

***

A halál porából nem hozhatod vissza.

Lelke elhagyta e világot.

Békére vágyott,

mégha ez azt is jelentette,

hogy te egyedül maradsz.

***

Távol vagy tőlem, mégis látlak téged.

Feléd nyúlok, de nem érlek el téged.

Egyre csak távolodsz, nem állsz meg.

Nélküled nem tudok tovább élni, levetem magam a mélybe.

A habok mégsem nyelnek el,

partra vetnek,

élni hagynak,

miközben testem hideg rázza,

könnyeim elapadhatatlanok,

fájdalom hasít belém s szívem ekkor sem szakad meg.

Alakod eltűnik.

A kapu bezárul.

A parton fekve várom a halálom.

Nem jön.

Nem fogad el.

Testemben ott növekszik az élet, melyet te teremtettél nekem.

Christin Dor - Versek 5. rész

Nem akartam, hogy úgy bánj velem, mint egy hercegnővel.

Csak annyit kértem szeress, míg tart az élet.

Szívem szilánkjai szétszóródtak.

Elvesztettem mindazt amiben hittem.

Csak annyit kértem szeress, míg tart az élet.

De kést döftél belém, mikor elárultál.

Nem tudom, hogy szeretlek vagy gyűlöllek.

Ha meglátlak elgyengülök.

Karjaidba omlanék, de eltaszítanál.

Hulló könnyeim sem érnek többet a kihűlt szívvel szemben.

Christin Dor - Versek 3. rész

Rég volt, amikor elhagytál,

kiléptél az életemből minden búcsú nélkül.

Kerestelek.

Városról városra járva kutattam utánad.

Ha láttak is téged,

már tovább álltál.

Nem hagytál nyomot magad után.

Mindent elvesztettem,

amit te jelentettél nekem.

Még most is várlak téged.

Ha visszajönnél tárt karokkal várlak.

Nem kérdezek semmit.

***

Volt idő mikor elhittem szeretsz engem.

A szemedben furcsa láng lebegett.

Azt hittem az értem érzett szerelmed az,

mi lángba borítja szemed tükrét.

Tévedtem.

Másra gondoltál,

amikor engem öleltél.

Másra gondoltál,

amikor csókoltál.

Leplezted igaz érzéseid s én hűen követtelek.

Tévedtem.

Már tudom nem lett volna szabad engednem neked.

A bűnöm csak annyi,

hogy szerettelek s nehezen feledtelek.

Christin Dor - Versek 2. rész

Megérettem arra,

hogy befogadjam a szerelmet,

amit kínál az élet.

De nem mondok le vágyaimról,

melyet mind máig dédelgetek.

S ha így elfogad,

ezt a szerelmet megtartom magamnak.

***

Már nem kételkedem benned,

hisz igazoltad hűséged.

Átadom a szívem,

hogy megtöltsd szerelmeddel.

***

Nincs fájdalom s keserűség.

Megmutattad miként kell szeretni.

Általad jobb lettem.

Lelkem tiszta, érintetlen.

***

Gondolataim csak rólad kering.

Arcod látom magam előtt,

pedig nem vagy itt.

Érzem ajkad csábítását,

pedig rég csókoltál.

Várlak téged, jöjj vissza hozzám!

Válogatott Verseim 5. rész

Mit óhajt neked a sors legyen jó vagy rossz,

állj ki ellene,

ha kell,

mutasd meg erőd ellene.

Ne hagyd,

hogy befolyásoljon,

hogy elnyeljen,

hogy magával rántson.

Az élet,

amit élsz azt csak te irányíthatod.

Ha segítő kézre van szükséged,

ne habozz,

fogadd el.

Ha másra vágysz,

mint ami már megvan,

ne habozz,

válts irányt.

Élj úgy,

ahogy neked tetszik,

de soha ne térj le az útról,

mert hamar elveszel.

Letűnt életek

 Letűnt életek

Nyári izgalom.

Egy kis ecstasy.

Barátok, nagy haveri társulat.

Egyenesen a tengerpartra!

Étel-ital egyre csak fogy.

Énekelnek a délutáni napsütésben.

Táncolnak a forró, üde homokban.

Megmártóznak a hűsítő tengervízben.

Egy sikítás töri meg az önfeledt örömet.

A tenger vizét vér lepi el.

A jó mókának vége.

Mindenki menekül.

De van, aki segíteni akar.

A következő pillanatban őt is elragadják, s a tenger lassan elcsendesül.

A Paradicsomban nem is olyan rossz.

Étel-ital bőséges adomány.

Állatokkal együtt régi barátok.

Békesség.

Szeretet.

Mintha Ádám és Éva lennétek.

Meztelen.

Egyenlően.

Éled az életed.

De elköveted a hibát.

S kitaszított leszel.

Szomorúság.

Fájdalom.

Keserűség.

Amit eddig nem ismertél most megteheted.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6.

Kedd

Véres búcsú

Véres búcsú 

Vér tapad kezedhez, amiért megmentetted szerelmed.

Megöltél egy embert, hogy őt felszabadítsd.

Menekülnöd kell, különben kivégeznek.

Menekülnél, de nélküle nem akarsz elmenni.

Ő pedig nem akar veled tartani.

Szíve ugyanis nem szeret eléggé ahhoz, hogy örök bújdosásra ítélje magát.

Így döntöttél a maradásnál s ez az életedbe került.

Hajnalok hajnalán fogtad magad elmentél.

Minden búcsú nélkül csak tovább álltál.

Senki sem tudta hová.

Elmentél, mert szerelmed sem maradhatott.

Az élet nem volt hozzá könyörületes.

Egy esős hajnalon, az út mentén találtak rád.

Kirabolva, megölve, véresen feküdtél az eső áztatta földön.

Lelked távozott, de folyton ott kísért s elragadja azokat, akik arra járnak.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6.

Kedd

Hiányzol

Hiányzol 

Féltve őriztelek.

Mégis elmentél.

Magamra hagytál.

Egyedül.

A napjaim is szürkék.

Nem hibáztatlak.

Nem tehetsz róla.

Szeretted az életet.

Szerettél mindent,

ami benne van.

Talán még engem is.

Nem várom,

hogy bocsáss meg.

De várj rám addig,

amíg oda nem érek.

Mert én várok rád minden nap azt remélve,

hogy visszatérsz hozzám,

s ugyanúgy leszünk,

mint rég.

Csak te és én.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök

Régebbi verseim, amiket most találtam meg:)

Könny lenni az arcodon.

Szemedben fénylő csillag.

Szívedben érző lélek.

Előtted igazi szerelmes.

A könny eltűnik, felszárad.

A fénylő csillag kihuny.

A lélek elvész a semmibe.

A szerelem örökre eltűnik előtted.

Könnyet csalsz ki szememből.

Fénylő csillagként ragyog.

Szívem mélyén tudom mi rejtőzik benned.

Szerelmes szavakkal búcsúzok tőled.

***

Van, akinek magány jár.

Van, akinek szerelem ád.

Van, aki megtalálja a boldogságot.

Van, aki örökké azt kutatja.

Van, aki meghallja egy vérző szív keserű dallamát.

Van, aki elmegy előtte nem látva mit hagy hátra.

Van, aki szeret és viszontszeret.

Van, aki csak azt hiszi szerelmes.

Van, aki mindezt figyelmen kívül hagyja.

Van, aki örökre bezárja.

***

Gondolatok járnak fejemben.

Tollat ragadok, hogy megfogalmazzam őket.

Mégsem írok csak nézem az üres papírtömeget.

Miért érzem üresnek az életem?

Miért vagyok szomorú, ha más boldog?

Miért nem mosolygok, ha más nevet?

Miért érzem azt, hogy jelentéktelen vagyok?

Miért sírok éjszakánként, ha rád gondolok?

Miért van az, hogy nem tudok dönteni mi a helyes?

Miért emészt a bánat, ha előttem a világ zajlik?

Miért van ennyi kérdés amikor válasz nem jön rá?

Leírni mindezt annyi, mint kimondani.

Mégis félünk meghallani.

S ahogy az idő telik úgy múlnak el felettünk az évek.

Ezernyi darabra törve össze egy szívet.

***

Ha valaki tudatosan építi az életét,

nem biztos, hogy eléri azt, amit akar.

Vagy már maga sem tudja mit akar.

Vagy elveszíti az egyik utat és választ egy másikat.

***

Elfelejteni téged hogy lehet?

Ha a sírás fojtogat nélküled.

Minden vágyam az, hogy veled legyek.

De távol vagy és sehogyan sem érlek el.

Próbáltalak elfelejteni, de ott vagy a szívemben,

a lelkemben és a fejemben.

Meddig lehet így élni?

Meddig lehet könnyeket hullajtani érted?

Évek teltek el és még mindig szeretnélek?

Nem hiszem.

Vagy csak a dédelgetett álmomat akarom valóra váltani?

Talán.

Ha messze lennék tőled sikerülne elfelejteni téged?

Sosem szerettél, nem is fogsz.

Akkor miért gondolok még rád?

Miért bánt, hogy mással vagy?

Talán, mert még mindig álomban élek.