Az idő telik.
Hol lassan.
Hol gyorsan.
Sosem áll meg.
Ha az óramutatót vissza is tekered,
az idő megy tovább,
nem lép vissza.
***
Mindent megtettél,
hogy melletted tartsd,
de sok minden ellenetek szólt s nem tudtátok kivédeni a támadásokat.
Míg te harcoltál,
ő feladta.
Nem segíthettél rajta,
s ő sem akarta.
***
A halál porából nem hozhatod vissza.
Lelke elhagyta e világot.
Békére vágyott,
mégha ez azt is jelentette,
hogy te egyedül maradsz.
***
Távol vagy tőlem, mégis látlak téged.
Feléd nyúlok, de nem érlek el téged.
Egyre csak távolodsz, nem állsz meg.
Nélküled nem tudok tovább élni, levetem magam a mélybe.
A habok mégsem nyelnek el,
partra vetnek,
élni hagynak,
miközben testem hideg rázza,
könnyeim elapadhatatlanok,
fájdalom hasít belém s szívem ekkor sem szakad meg.
Alakod eltűnik.
A kapu bezárul.
A parton fekve várom a halálom.
Nem jön.
Nem fogad el.
Testemben ott növekszik az élet, melyet te teremtettél nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése