2012. július 5., csütörtök

Christin Dor - Versek 10. rész

Aranyként ragyogsz.
Mosolyod ellenálhatatlan.
Lelked tisztára mossa a legmocskosabb leplet.
Nincs hozzád méltó, aki párod lehetne.

***

Mindig rád vártam.
Te voltál a lovag a sötét árnyak között.
Védtél engem, mikor féltem.
Mellettem maradtál, mikor álmodtam.
Nem vettem észre, hogy mindez áltatás,
s te nem vagy valódi csak egy foszlány.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése