A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tiszta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tiszta. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. augusztus 13., szombat

Fontos neked

Szemed tiszta s fényes.
Lelked kíváncsi s hajthatatlan.
Szíved nemes s bátor.
S ezt mindig megmutatod.
Nem félsz semmitől.
Nem érdekel veszély.
Mégis vigyázol,
hogy valakit sose bánts meg,
mert fontos neked.

2016.07.28., csütörtök

2016. január 9., szombat

Tündérlány és kobold fiú

Az erdei tó jégkristályként ragyog a tiszta nemes holdfényben.
Egy gyönyörű tündérlány korcsolyázik meseszép égi ruhában.
Kecses mozgását lágy szellő kíséri.
Hópelyhek hullanak lassan keringőzve.
Megpillantja tündérlányt egy ifjú kobold,
ki még nem látott szebbet e világon.
Közelebb ment,
s szeme szinte káprázott.
Tündérlány észrevette őt,
szelíden rámosolygott,
nem félt tőle.
Kobold fiú visszamosolygott,
szíve csordultig megtelt szerelemmel,
amit azelőtt sosem ismert.
Tündérlány meghajolt előtte,
kobold fiú táncra kérve őt korcsolyáztak a csodás holdfényben.
Az éji állatok kíváncsian nézték,
miként bimbózik a szerelem közöttük.
Táncuk megmosolyogtatta őket.
A Koboldok és a Tündérek sorra megjelentek,
döbbenten nézték az ifjú szerelmeseket.
Tudták, hogy e két szívet elválasztani bűn lenne,
így fejet hajtottak szerelmüknek,
s így béke költözött a szívükbe.

2015.11.28., szombat

2016. január 4., hétfő

Magad vagy a csoda

Felragyogott a csillagod az éjkék égen,
tündöklő fénysugár árasztotta el a Földet.
Lelked, mint a Menny tiszta és nemes.
Gyöngédséged határtalan, érintésed megnyugtató.
Szíved minden ritmusa egy-egy élet reménysugara.
Senki nem zárhat el a világ elől,
mert magad vagy a csoda.

2015.07.09., csütörtök

2013. március 20., szerda

Kívül-belül

Kívül-belül

Kívül erős, magabiztos.
Belül kedves, jótevő.
Kívül titokzatos, fenséges.
Belül szerető, érzékeny.
Kívül azt mutatsz, amihez kedved van.
Lehetsz bohóc, szelíd vagy vakmerő.
Belül csak azt tudja ki vagy, aki a szíved is látja.
Önzetlen, tiszta és ártatlan.


2012. november 10.
szombat

2012. július 5., csütörtök

Christin Dor - Versek 10. rész

Aranyként ragyogsz.
Mosolyod ellenálhatatlan.
Lelked tisztára mossa a legmocskosabb leplet.
Nincs hozzád méltó, aki párod lehetne.

***

Mindig rád vártam.
Te voltál a lovag a sötét árnyak között.
Védtél engem, mikor féltem.
Mellettem maradtál, mikor álmodtam.
Nem vettem észre, hogy mindez áltatás,
s te nem vagy valódi csak egy foszlány.

Christin Dor - Versek 6. rész

Önmagam hibája az életem vétke.
Hiába a sok áldozat nélküled kell, hogy éljek.
Szenvedtem-e eleget?
Magam sem tudom.
A lelkem felemésztette erőm.
Nincs, aki életben tartson.

***

Oly hitvány s becstelen,
ahogy mások érzéseivel játszol.
Örülsz minden szenvedésnek,
amit magad okozol.

***

Fenyegető pillantásod fénye.
Lelked dühös, amiért elhagytalak téged.
Szíved nem volt tiszta sosem.
Elhagytalak, mert élni nem tudtam veled.
Nem sajnálom.
Sem azt, amire készülsz.
A szenvedély kötött össze minket az is választ el.

2011. szeptember 6., kedd

Várj rám...

Várj rám...



Bármerre nézek te vagy előttem.
De csak emlékkép, ami tárul elém.
Halvány.
Eltűnő.
Érinthetetlen.
S néha olyan érzéssel,
mintha soha nem lettél volna velem.
Bárhol is jársz most,
remélem boldogan élsz.
Egy gyönyörű világban,
ahol társakra lelsz.
Egy életben,
mely tiszta,
nyugodt s százszorta szebb.
Hiányod nem szokom meg.
Ahhoz még túl friss a seb.
Várj rám addig is sok-sok szeretettel.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 3.
Szombat

2011. szeptember 5., hétfő

Szeptember első reggele

Szeptember első reggele 



Reggel van.
A Nap halványan érinti a fákat.
A szél se mozdul.
Csendesen megpihen.
Minden csendes.
Szeptember van.
Az első nap.
Olyan, mint a többi.
Nincs különlegessége.
Mégis azt hirdeti,
hogy hamarosan ősz lesz.
Pedig még zöldben ragyognak a fák is.
Az ég tiszta.
A madarak vígan repkednek.
Felébredt a város is.
Nincs didergés.
A nyár még jelen van.
Még nem akar elköszönni.


Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 1.
Csütörtök

2010. december 31., péntek

Verseim a Múzsám által 2

Elmondtad, de már túl késő.
A vallomás már nem tudta visszahozni őt.
Szíve még ugyan érted dobban,
de már nem lehet veled.
Életét elkötelezte már másnak,
s ezt megszakítani nem akarja.
Elmondtad, s ő tudja hogyan érzel,
de nem lehet már a tied ezt fogadd el.
Mert ő már elfogadta,
hogy egykor együtt voltatok,
de már vége.

ღ°•.♥.•°ღ

Folyton hazudtál neki,
s ő ezt már nem bírta tovább.
Továbblépett, nélküled éli életét.
Mindkettőtöknek fáj a szakítás,
de legbelül érzitek,
hogy így volt helyes.
S ha egy nap meg is bocsát neked,
tudd, hogy ezt tiszta szívből teszi s,
hogy már nem haragszik rád többé.

♥―♥―♥―♥

Apró szösszenetek miken összevesztek,
de mindig kibékültök.
Ha nem is mindig értetek egyet,
abban igen, hogy a szerelem mindent legyőz.
Sokáig úgy sem bírjátok ki egymás nélkül,
mert a szívetek összehúz titeket.
Enélkül pedig nem tudnátok élni sem.

*:·.*.·:*¨`*:·.*

Általad lettem gyönyörű,
s amikor a szemedbe nézek magamat látom.
Általad lettem újra szerelmes,
s ezt köszönöm,
mert így értelme van az életnek.

'♥´¯`*·.¸¸☆´¯`*·.¸¸♥

Úgy vártalak, úgy vártalak...
minden percben egyre jobban.
Néztem az időt, hol lehetsz már?
Azt hittem becsaptál, de aztán felbukkantál.
Ölelő karodba borultam s aztán elmentünk a moziba.
Mindvégig fogtuk egymás kezét,
s a film helyett is csak téged bámultalak.
Úgy vártalak, úgy vártalak...
minden percben egyre jobban.
Csókod ízét még mindig érzem,
olyan boldog vagyok melletted.
Hosszú beszélgetések,
séta a parkban,
s máris el vagyok kényeztetve.
Alig várom, hogy újra együtt legyünk,
mert igazán jó veled.
Úgy vártalak, úgy vártalak...
minden percben egyre jobban.
S örülök, hogy én lehetek az,
ki a szívedet elrabolta.

2010. augusztus 18., szerda

Új verseim!!! 2. rész

Ha hallanám a hangod,
ha még egyszer láthatnálak,
keresve sem lenne szebb,
ha megcsodálnálak.

Ha ismét együtt lehetnénk,
ha minden szó igaz volna,
tudnám mennyire szeretnél,
ha mindez való volna.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Elhagytalak. Vége. Ne keress többé.
E szavakat hagytam neked.
Nem tudom mit érezhettél,
mikor olvastad levelem.
Nem tudom mit tettél,
mikor elmentem nélküled.
De tudom, hogy amit tettem,
bármikor megteszem.
Mert már nem szeretlek,
s te is így érezted.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Vágytam valamire, ami nem jött el.
Vágytam valakire, aki nem lett az enyém.
Mindig jelen volt, mégsem érhettem el.
Mindig velem volt, de nem érdekelt.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Hosszú volt a nap,
a Nap is lenyugodni tért.
Csak én maradtam fenn,
a csillagok fényében.
Rád gondoltam épp,
leírom hát papírra.
De a gondolatok nem lesznek szavak.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Körülöttünk néma csend,
üres mind, mihez hozzá ér kezed.
Látom arcod, elveszik lassan a homályban.
Érzem illatod, mi körülfonja testemet.
Szemeidnek tükörfénye láttatja velem arcom,
s benne azt, ki eltaszított magától.
Ajkad íze már nem édes többé,
keserű méreg mi ölni képes.
S amint eltűnsz előlem,
mosolyogva fordulok el tőled.
Itt a vége.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Hontalan vagy,
nem vár téged semmi.
Üres a lelked,
nincs ki támogatna.
Szegény lettél,
nem maradt semmid.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Bűnös a lelked,
tisztátalan s mocskos.
Mosolyod bűnre csábít,
gátlástalan hódítasz.
Nem érdekel ifjú, özvegy,
szívük, testük birtokba veszed.
Nem érdekel hajadon, házas,
csak a tied legyen.
Éled az életed,
kastélyban, pompában.
Csillogás és pazar látványban.
Vagyonod, mint a tenger,
magad sem tudod megszámolni.
Mindened megvan,
csak szíved nincs.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Amikor verset írsz,
minden érzésed elönt,
s tollat ragadva,
papírra veted.
Gondolatok, melytől szabadulni kívánsz,
mely tiszta és érinthetetlen,
csak úgy jönnek.
De nem mindig van ez így,
nem mindig jön az ihlet.
S akkor üres marad a papír,
ahogy a toll is pihen.

2009. szeptember 11., péntek

Tádzs Mahal - A paloták koronája



A szerelem jegyében született e csoda.
Fehér márványként ragyog,
tündököl tisztaságával.
Négy tornya védelmezőn fogja közre,
kinek emlékét őrzik a falak.
Neve örökre belevésődött az emberek emlékezetébe.
Ezzel is mutatva egy asszony iránt érzett szerelmet.