Tündérlány és kobold fiú

Az erdei tó jégkristályként ragyog a tiszta nemes holdfényben.

Egy gyönyörű tündérlány korcsolyázik meseszép égi ruhában.

Kecses mozgását lágy szellő kíséri.

Hópelyhek hullanak lassan keringőzve.

Megpillantja tündérlányt egy ifjú kobold,

ki még nem látott szebbet e világon.

Közelebb ment,

s szeme szinte káprázott.

Tündérlány észrevette őt,

szelíden rámosolygott,

nem félt tőle.

Kobold fiú visszamosolygott,

szíve csordultig megtelt szerelemmel,

amit azelőtt sosem ismert.

Tündérlány meghajolt előtte,

kobold fiú táncra kérve őt korcsolyáztak a csodás holdfényben.

Az éji állatok kíváncsian nézték,

miként bimbózik a szerelem közöttük.

Táncuk megmosolyogtatta őket.

A Koboldok és a Tündérek sorra megjelentek,

döbbenten nézték az ifjú szerelmeseket.

Tudták, hogy e két szívet elválasztani bűn lenne,

így fejet hajtottak szerelmüknek,

s így béke költözött a szívükbe.

2015.11.28., szombat

Hol lennék most nélküled?

Hol lennék most nélküled?

Hol lennék most nélküled?

Talán a feneketlen mélységben.

Mit tennék nélküled?

Ha nem vagy, én sem létezem.

Csillagom fényét te hoztad vissza,

amikor más kiontotta volna.

Szívembe zártalak,

mely melegséget hozott.

Lelkem megnyugodott,

újra él s virul.

Mi lenne nélkülem,

ha te nem lennél velem?

Sosem leltem volna békére,

még most is keseregnék.

Elhoztad nekem a reménysugárt,

a boldogságot és a kellő erőt,

hogy talpra álljak s újra önmagam legyek.

Mindent köszönök neked!

2013. június 4.

kedd

Zavaros érzések zápora 2. rész

A szerelem ködében

Elvágyódni egy messzi tájra,

ahol béke és nyugalom honol.

Ahol a szeretet szinte kézzel fogható.

Elvágyódni egy helyre,

mely új életet ád,

s oltalmába fogad örökre.

Egy hely, ahol veled találkozhatom,

s kéz a kézben andalogva a naplementében,

a parton hagyjuk lépteink nyomát,

melyet csak a szelíd tenger vize mosná el csendesen.

De mi addigra eltűnünk a szerelem ködében.