Tündérlány és kobold fiú

Az erdei tó jégkristályként ragyog a tiszta nemes holdfényben.

Egy gyönyörű tündérlány korcsolyázik meseszép égi ruhában.

Kecses mozgását lágy szellő kíséri.

Hópelyhek hullanak lassan keringőzve.

Megpillantja tündérlányt egy ifjú kobold,

ki még nem látott szebbet e világon.

Közelebb ment,

s szeme szinte káprázott.

Tündérlány észrevette őt,

szelíden rámosolygott,

nem félt tőle.

Kobold fiú visszamosolygott,

szíve csordultig megtelt szerelemmel,

amit azelőtt sosem ismert.

Tündérlány meghajolt előtte,

kobold fiú táncra kérve őt korcsolyáztak a csodás holdfényben.

Az éji állatok kíváncsian nézték,

miként bimbózik a szerelem közöttük.

Táncuk megmosolyogtatta őket.

A Koboldok és a Tündérek sorra megjelentek,

döbbenten nézték az ifjú szerelmeseket.

Tudták, hogy e két szívet elválasztani bűn lenne,

így fejet hajtottak szerelmüknek,

s így béke költözött a szívükbe.

2015.11.28., szombat

Visszavárlak

Holdfényben látom arcod,

szemed csillog,

mosolyod pajkos.

Kusza hajtincsek az arcodba hullnak.

Mindig így emlékezek rád.

Mindig így látlak magam előtt.

És még mindig visszavárlak.

2015. szeptember 7., hétfő

Christin Dor - Versek 14. rész

Halvány holdfényben látom szomorú könnyeid bezárva szemed mélyén.

Lelked sír hangtalanul.

Átölellek, hogy érezd nem vagy egyedül.

Hogy, amíg én vagyok számíthatsz rám bármi is történjék.

Nem hagylak elveszni.

Sírj, amíg lelked szomorúsága ki nem apad s újra befogadja a boldogságot, amit már én adok neked.

***

Hol van már az, akit régen szerettem?

Akinek szívem teljességét átadtam?

Akit hűen imádtam?

Hol van már az a szerelem, amit irántad éreztem?

Ami váratlanul tőrt be az életembe?

Amit sosem éreztem azelőtt?

Hol vagy, mondd és én utánad megyek!

Mindent helyrehozok.

Csak légy velem.

Csak az enyém.

Örökre.