Mert te vagy...

Még mielőtt lehunynád szemed.

Még mielőtt kihunyna fényed.

Utoljára még átölellek, s halkan suttogom: szeretlek.

Még mielőtt elhagynád eme világot.

Még mielőtt magamra maradok.

Utoljára még megfogom kezed, s csak mosolyogva nézek rád.

Mert nem akarom, hogy elmenj.

Mert nem akarok nélküled élni.

Mert minden mást elfogadnék, de a léted nélküli világot soha.

Mert te vagy...

2019. május 20., hétfő

Régi verseim 5.

Ha felnézek az égre,

csillagok ragyognak rám.

Ha felnézek az égre,

az arcod látom már.

Ha felnézek az égre,

szabadon szállok.

A tengerparton ülve nézem a habokat.

Egyedül vagyok,

téged várlak.

S ha behunyom szemem,

s kimondom neved.

Eljössz értem,

velem vagy s átölellek.

Fogom a kezed,

csókodat várom.

Fogom a kezed,

simogat a szemed.

Fogom a kezed,

elengedni féltelek.

Christin Dor - Versek 14. rész

Halvány holdfényben látom szomorú könnyeid bezárva szemed mélyén.

Lelked sír hangtalanul.

Átölellek, hogy érezd nem vagy egyedül.

Hogy, amíg én vagyok számíthatsz rám bármi is történjék.

Nem hagylak elveszni.

Sírj, amíg lelked szomorúsága ki nem apad s újra befogadja a boldogságot, amit már én adok neked.

***

Hol van már az, akit régen szerettem?

Akinek szívem teljességét átadtam?

Akit hűen imádtam?

Hol van már az a szerelem, amit irántad éreztem?

Ami váratlanul tőrt be az életembe?

Amit sosem éreztem azelőtt?

Hol vagy, mondd és én utánad megyek!

Mindent helyrehozok.

Csak légy velem.

Csak az enyém.

Örökre.