Zavaros a víz felszíne...

Zavaros a víz felszíne,

fodrozódik,

apró hullámok egymásba fonódva érintik a másikat.

Felhők tükörképei úsznak rajta,

fák lombjai árnyékot vetnek a partra.

Hűs szellő megremegteti a fák leveleit,

s azok lágyan hullanak alá a fodrozódó selyemre.

A Nap halványan megvilágítja a tavat,

az apró élőlények vígan repkednek fölötte.

Csend van s lassan múlik az idő.

Nyugalom tölti meg a tájat.

Zavartalan minden.

2013. szeptember 28.

szombat

Búskomor az égalja

Búskomor az égalja

Búskomor az égalja.

Szürke s halvány.

Még a felkelő Nap halvány sugarai sem vidítják fel.

2013. január 11.

péntek

Távol vagy

Távol vagy

Oly hangtalan az éj leple.

Oly hideg a szél érintése.

Oly halvány a csillag képe.

Oly magányos a Hold az égen.

Oly hullámzó a tenger vize.

Oly mély s oly távoli.

Nem érem el, ahogy te is távol vagy.

Elmúlt az érzés, feladtam a küzdelmet.

Egyedül nézek szembe az élettel.

Egyedül maradtam nélküled.

Vajon lesz még folytatás?

Lesz erőm újrakezdeni?

A szívem reménykedik.

A lelkem elzárkózik.

Visszatérsz még vagy jön valaki más?

Az idő majd meghozza a választ,

s akkor tudni fogom,

hogy mi lesz a folytatás.

2012. november 4.

vasárnap

Christin Dor - Versek 14. rész

Halvány holdfényben látom szomorú könnyeid bezárva szemed mélyén.

Lelked sír hangtalanul.

Átölellek, hogy érezd nem vagy egyedül.

Hogy, amíg én vagyok számíthatsz rám bármi is történjék.

Nem hagylak elveszni.

Sírj, amíg lelked szomorúsága ki nem apad s újra befogadja a boldogságot, amit már én adok neked.

***

Hol van már az, akit régen szerettem?

Akinek szívem teljességét átadtam?

Akit hűen imádtam?

Hol van már az a szerelem, amit irántad éreztem?

Ami váratlanul tőrt be az életembe?

Amit sosem éreztem azelőtt?

Hol vagy, mondd és én utánad megyek!

Mindent helyrehozok.

Csak légy velem.

Csak az enyém.

Örökre.

Várj rám...

Várj rám...

Bármerre nézek te vagy előttem.

De csak emlékkép, ami tárul elém.

Halvány.

Eltűnő.

Érinthetetlen.

S néha olyan érzéssel,

mintha soha nem lettél volna velem.

Bárhol is jársz most,

remélem boldogan élsz.

Egy gyönyörű világban,

ahol társakra lelsz.

Egy életben,

mely tiszta,

nyugodt s százszorta szebb.

Hiányod nem szokom meg.

Ahhoz még túl friss a seb.

Várj rám addig is sok-sok szeretettel.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 3.

Szombat