Zavaros a víz felszíne...

Zavaros a víz felszíne,

fodrozódik,

apró hullámok egymásba fonódva érintik a másikat.

Felhők tükörképei úsznak rajta,

fák lombjai árnyékot vetnek a partra.

Hűs szellő megremegteti a fák leveleit,

s azok lágyan hullanak alá a fodrozódó selyemre.

A Nap halványan megvilágítja a tavat,

az apró élőlények vígan repkednek fölötte.

Csend van s lassan múlik az idő.

Nyugalom tölti meg a tájat.

Zavartalan minden.

2013. szeptember 28.

szombat

Zavaros érzések zápora 2. rész

A szerelem ködében

Elvágyódni egy messzi tájra,

ahol béke és nyugalom honol.

Ahol a szeretet szinte kézzel fogható.

Elvágyódni egy helyre,

mely új életet ád,

s oltalmába fogad örökre.

Egy hely, ahol veled találkozhatom,

s kéz a kézben andalogva a naplementében,

a parton hagyjuk lépteink nyomát,

melyet csak a szelíd tenger vize mosná el csendesen.

De mi addigra eltűnünk a szerelem ködében.