Zavaros a víz felszíne,
fodrozódik,
apró hullámok egymásba fonódva érintik a másikat.
Felhők tükörképei úsznak rajta,
fák lombjai árnyékot vetnek a partra.
Hűs szellő megremegteti a fák leveleit,
s azok lágyan hullanak alá a fodrozódó selyemre.
A Nap halványan megvilágítja a tavat,
az apró élőlények vígan repkednek fölötte.
Csend van s lassan múlik az idő.
Nyugalom tölti meg a tájat.
Zavartalan minden.
2013. szeptember 28.
szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése