Szomorúan nézem miként leszel másé,
míg az én magányos szívem darabokra hullik,
a tied virágzik.
Ölelő karjaidba nem én vagyok,
nem én érzem illatod,
nem én csókollak szerelemmel,
nem nekem suttogod szerelmed.
Bánatom könnye hullik,
szívem fanyar,
lelkem lassan felőrli magát.
Mit tettem,
hogy nem velem vagy?
Mit vétettem,
amiért így büntet az ég?
Nélküled már nem is élek.
Elfeledtél engem.
Nekem is ezt kellene tennem.
2013. november 29.
péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése