Kiragadott emlékek 81. rész

Oly távoli a tekinteted,

messze eltűnő.

Oly titokzatosan fénylik,

ragyogva elnyelő.

Arcodat álarc fedi,

érzelmeket elzáró.

Hogy mi jár a fejedben,

az szinte rejtelmesen vonzó.

Közel akarlak érezni magamhoz.

A szemedbe nézni s elmondani,

hogy beléd szerettem.

2012. november 2.

péntek

Várj rám...

Várj rám...

Bármerre nézek te vagy előttem.

De csak emlékkép, ami tárul elém.

Halvány.

Eltűnő.

Érinthetetlen.

S néha olyan érzéssel,

mintha soha nem lettél volna velem.

Bárhol is jársz most,

remélem boldogan élsz.

Egy gyönyörű világban,

ahol társakra lelsz.

Egy életben,

mely tiszta,

nyugodt s százszorta szebb.

Hiányod nem szokom meg.

Ahhoz még túl friss a seb.

Várj rám addig is sok-sok szeretettel.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 3.

Szombat