Elsuhantál

Elsuhantál

Rejtélyes voltál a szemembe.

Olyan, mint egy messziről jött idegen.

Szinte elvarázsolt a küllemed s lelked finomsága.

Beléd szerettem.

Telt az idő.

Majd jött a nagy pofon.

Egyszeribe felébredvén rájöttem,

hogy mindez csak álom volt.

Csak hinni akartam azt,

hogy mi örökre boldogok lehetünk.

Csak hinni akartam azt,

hogy szerelem volt az,

ami köztünk volt.

De elmúlt.

Talán sosem volt.

Vagy csak az én részemről.

Mindez már csak a múlt.

Egy múló árny,

ami elsuhanni látszik az éjszaka leple alatt.

2012. november 10.

szombat

Kiragadott emlékek 81. rész

Oly távoli a tekinteted,

messze eltűnő.

Oly titokzatosan fénylik,

ragyogva elnyelő.

Arcodat álarc fedi,

érzelmeket elzáró.

Hogy mi jár a fejedben,

az szinte rejtelmesen vonzó.

Közel akarlak érezni magamhoz.

A szemedbe nézni s elmondani,

hogy beléd szerettem.

2012. november 2.

péntek

Melody poems 11. rész

Belenéztem az égkék szemedbe, mely tűzben égett.

Tűzben égett, miközben én égtem benne.

Benne égtem s ezzel együtt a vágyam is feltört.

Feltört, mint egy alvó vulkán.

Egy alvó vulkán, mely pusztítást ád.

Pusztítást ád, mert beléd szerettem.

Beléd szerettem, mert a szívem nem engedte, hogy mást szeressek.

Hogy mást szeressek s a szívem elveszejtett.