Csodálod őt

Csodáltad őt.

Minden lépésére odafigyeltél.

Minden mozdulata elvarázsolt.

Minden egyes szava magával ragadt.

Csodáltad őt.

Nem láttál benne hibát.

Mások próbáltak lebeszélni róla.

Szivárványként élted meg a vele töltött perceket.

Mosolyogtál akkor is, amikor sírnod kellett volna.

Csodáltad őt.

Túl törékeny világ volt a tied.

Lassan lehullott az álca.

Apró darabokra hullt előtted.

Küzdöttél.

Próbáltál hinni.

De a fátyol kitépte a homályt a szívedből.

Csodáltad őt.

A hazugságok ellenére is.

A gyötrő kín ellenére is.

A visszautasítás ellenére is.

Csodálod őt, de már más szemmel.

2018.02.05., hétfő

Hiányzik

Hiányzik az érintésed.

Hiányzik a hangod.

Hiányzik a lényed, ami elvarázsolt.

Hiányzik a nevetésed.

Hiányzik a szemed csillogása.

Hiányzik minden, ami te vagy.

Bár tudnám, hogy most hol vagy.

2017.03.12., vasárnap

Elsuhantál

Elsuhantál

Rejtélyes voltál a szemembe.

Olyan, mint egy messziről jött idegen.

Szinte elvarázsolt a küllemed s lelked finomsága.

Beléd szerettem.

Telt az idő.

Majd jött a nagy pofon.

Egyszeribe felébredvén rájöttem,

hogy mindez csak álom volt.

Csak hinni akartam azt,

hogy mi örökre boldogok lehetünk.

Csak hinni akartam azt,

hogy szerelem volt az,

ami köztünk volt.

De elmúlt.

Talán sosem volt.

Vagy csak az én részemről.

Mindez már csak a múlt.

Egy múló árny,

ami elsuhanni látszik az éjszaka leple alatt.

2012. november 10.

szombat